Around Europe

Rég nem írtam már, pedig minden rendben.

Szeptemberben a lehető legjobban zárult le a fél évnyi „önkéntes orosz száműzetésem” és ismét szerencsésen hazaérkeztem Budapestre. Első találkozás a mindeközben született unokahúgommal, és sokadik a többi „csak egy ideje nem látott” családtaggal vagy baráttal.

Amit leginkább adott az elmúlt év önkénteskedése az a stressz mentesség, valamint az Indiában megismert másfajta életstílusnak, jógának, vagy az oroszországi sérült gyerekekkel való foglalkozásnak köszönhetően egy végtelenül lelassított tempó és sok türelem. Elhatároztam, hogy nem sürgetem magam, hagyok időt végiggondolni mindent. Gondolkodni pedig utazás közben mindig jól lehet, így belevetettem magam Európába. Először egyedül repülővel Dublinba, pár nappal később onnan vonattal Belfastba. Találkozás kint dolgozó magyarokkal, ott tanuló volt indiai kollegámmal, és utazás alatt megismert új román és kínai srácokkal. Majd pedig irány Bécs a jól ismert amerikai útitárssal, akivel bármennyire is jó volt a keralai álomvakáción, mostanra egy biztos, újabb folytatás már nem lesz. Ismét Budapest, és most ennyi utazgatás, semmittevés után egyre erősebben él bennem a vágy, hogy szeretnék belevágni valami új nagy feladatba.

Az Unió szerintem egyébként egyre kommerszebb képet fest. Talán az árakban van némi különbség, bár azok is kiegészítik egymást. Mindegyik tagállam issza még a válság levét, csökkenő munkahelyekkel, emelkedő tandíjakkal, és mindezekbe közbeékelt egy-egy tüntetéssel.

Válság ide vagy oda, én most értem el megint egy új fejezet kezdéséhez, és még nem tudom hol vár rám mindez. Talán maradok Magyarországon vagy szembetalálom magam megint egy újabb országgal, földrésszel.. Egy tuti, szuper évet zárok! Fél év India, fél év Oroszország, megannyi kisebb utazás, és temérdek élmény! Remélem hasonlóan jól fog folytatódni és hamarosan belefoghatok valami új és hasznos dologba. J

„The Russians beat Napoleon and the Germans, they are not going to start explaining things to Americans.”

Ez pillanatnyilag a kedvenc idézetem.

A mondat egy amerikai lány moszkvai útinaplójából való, a teljes történet pedig itt olvasható:

http://place2place.blogs.com/studio/

Próbálom felidézni az itt töltött 6 hónap alatt hányan is néztek amerikainak, amikor még az igen csak hiányos orosz nyelvtudásom miatt inkább angolul kértem útbaigazítást. Bár még mindig nem beszélek tökéletesen angolul, és az akcentusom cseppet sem hasonlít az amerikaihoz, mégis itteni mércével teljesen autentikusnak hangzik bármi, amit mondok. Egy idő után a "Can you tell me, please..?" vagy a "Do you speak English?" kezdetű kérdéseimnél már automatikusan kezdtem neki a fejrázásnak. Biztos voltam benne, hogy válasz helyett egy kérdést fogok kapni: "USA?". Akik pedig mégsem kérdeztek vissza, azoknál kezdem megérteni miért is volt sokszor annyi nehézségem. J

Kezdet és vég.

Még két nap az országban, amely legyőzte Napóleont és a németeket, és amely egyáltalán miért is bonyolódna bele bármibe egy amerikaival (vagy egy angolul beszélő magyarral)? J

Minden jó, ha jó a vége

A közhelyes minden rossz után következik valami jó, vagy a jó és a rossz dolgok felváltják egymást mondások tényleg beigazolódnak. Tény, ami tény, annak ellenére, hogy a voronyezsi tábor vége óta kicsit fél lendülettel csináltam a dolgokat, az utóbbi 2-3 hét sokkal jobban telt, mint amire számítottam.

A legtöbb időt, a német srácokkal, Alex-szel és Burni-vel, valamint a lett lakótársammal, Lasma-val töltöm. Plusz a két legjobb orosz barátnőm is visszaérkezett végre a nyaralásból: Dasha három hetet töltött Norvégiában, Daniya pedig két hetet a Fekete-tengernél. Ismét együtt a nagy csapat! J

Azon a néhány napsütéses napon hajókirándultunk a Volgán, meglátogattuk a szomszédos Bor városát, és napoztunk, fürödtünk a tóparton. Most megint nagyon hideg lett, ez már az orosz tél előszele, elő a télikabát és a csizma.

Az utóbbi héten pedig annyi tűnt még fel, hogy lassan egyetlen önkéntesként maradok. Csak Thijs van még itt velem, a többi velünk együtt érkezett külföldi már szépen haza is érkezett. A legjobb Konstantin búcsú bulija volt. Nem is írtam még róla soha, pedig egyértelműen a velem egy szervezetnél állomásozó önkéntesek közül, ő volt a kedvencem, és a legklasszabb „kissrác”, akivel találkoztam. Egy éve fejezete be a gimit, orvos szeretne lenni, de úgy döntött előbb kipróbálja, hogy milyen is gyakorlatban. Tavaly négy hónapot Franciaországban önkénteskedett egy pszichiátriai klinikán, idén pedig hat hónapot Oroszországban egy gyerekkórházban. Tehát alig 20 évesen már három országban élt, négy nyelven beszél, egy év gyakorlata van, meg amúgy is Kostja rendes, udvarias, segítőkész srác. Sokat lendítene az itthoni gyakran igen csak beképzelt, és hálapénz nélkül meg nem moccanó orvostársadalmon, ha előzetesen önkéntesként kipróbálnák magukat, és alázattal kezelnék a munkájukat.

Innentől már nekem is csak a gyorsvágta van hátra. J Szept. 1-jén megérkeznek az új önkéntesek, az egyik a mellettem lévő szobába, a már hazatért francia lány helyére. 2-án megyek az iskolába elbúcsúzni a gyerekektől. 3-án búcsú buli! 4-én vonattal Moszkvába. 5-én reggel repülés Budapestre. Ennyi!

Ítéletidő

Az elmúlt hetekben a szmog felváltva vagy eltűnt a város felől vagy épp visszatért. Mindezt a lehető legkiszámíthatatlanabb módon, amikor már mindenki azt gondolta, többet nem éghet az erdő, akkor gyulladt ki megint és hordott fekete füstfelhőt Nyizsnyij fölé. Pontosan nyolc napja volt a legutóbbi tűz a már utóbbi hetekben megszokott 40C-os hőmérséklettel összekötve. Szerda óta megint a feje tetejére állt minden. Ha nem itt élnék, nem hinném el, hogy ilyen idő létezik. Egyértelmű, hogy hőség, szárazság és tűzvész idején mindenki örül egy kis lehűlésnek és esőnek, de ez nem egyszerű hidegfront, hanem hurrikán erejű szél, jégeső, és kevesebb, mint egy hét alatt 22C-os hőmérsékletváltozás.

Legextrémebb élményként egyértelműen az időjárás marad meg bennem Oroszországból. Márciusi megérkezésemkor felváltva volt 0 vagy -20C. Áprilisban szinte 2-3 nap alatt felolvadt a teljes Volga, eltűnt minden hó, és olyan erővel sütött ki a nap, hogy egyik hétvégén nyári ruhában szaladgáltunk és pikniket szerveztünk a folyóparton. Majd május első hétvégéjére megint hóesés érkezett. Június megint felemásra, hol nagyon naposra, szárazra, pár napig pedig hidegre és esősre sikeredett. Aztán megérkezett a július minden idők orosz melegrekordjával: Moszkva 45C, gyakorlatilag épp csak a napsugártól teljesen öngyulékonnyá váló erdő. Közép- Oroszországszerte több száz erdőtűz, kitelepített családok, oltás közben meghalt tűzoltók, kiégett családi házak. Most pedig 18C, pusztító jégeső és szélvihar.

Szerdán olyan erejű jégeső és tomboló szél volt, hogy órákon keresztül a fél városban nem volt áram, ami egy másfél milliós városnál elég elképesztő. A vihar lesodorta az antennánkat a ház tetejéről, de ismét szerencse, hogy csak ennyivel megúsztuk.

Nem gondoltam volna, hogy Oroszországba költözésemtől az időjárás előrejelzés lesz a leggyakrabban olvasott honlapom, de előzetes információ nélkül egyre inkább lehetetlennek látszik bármilyen programot szervezni másnapra.

Aggodalomra azért nincs ok, a következő bejegyzésem arról fog szólni, hogy micsoda remek élményekben volt részem azon a legalább 3-4 tűz- és hurrikánmentes napon. Addig pedig egy német újságcikk, demonstrálva, hogy a hírnév ismét rám talált. J A cikket a Voronyezsbe látogató német fiú írta a gyerektáborról és az azt követő tűzvészről, a képen Rada, Alex és Burni mellett szerepelek.

Burundi

A füsthelyzet kezd jobb lenni, már látni színeket is, nem csak fekete-fehérben derengő épületeket. Mától véget vetek az önkéntes szobafogságomnak és újra belevetem magam Nyizsnyij velejébe. J A „szobafogság” egyébként jól telt, végre kialudtam magam, befejeztem a könyvem, kiismertem az összes orosz tévésorozatot, és a helyi szokásokat felvevő külföldi ismerősök közül minden napra akadt látogatóm.

Most jöjjön, ami a nyári táborból kimaradt. Avagy hogyan is lehet a cím Burundi? Az ember sok mindenre gondol, de az annyira nem hétköznapi, hogy egy magyar lány, akinek Burundi a „nagykedvenc országa” életében először épp Voronyezsben találkozik két burundi fiatallal. Az első héten a 250 orosz résztvevő mellett egyetlen külföldi voltam a táborban. Míg egyszer csak reggel a szobámból kisétálva két fekete bőrű srácba botlok bele. J Majd kiugrom a bőrömből. Végre valakik, akik majdnem anyanyelvi szinten beszélik az angolt! Napok óta három szavas tőmondatokban beszélek, és folyamatosan orosz szavak után keresgélek. Szóval a fiúk Burundi fővárosából, Bujumburából valósiak, és egy furcsa Oroszország és Burundi között létrejött egyezménynek köszönhetően (ilyen is van) a voronyezsi egyetem jogi karán ösztöndíjasok már harmadik éve, a nyári szünet alatt pedig kertészként dolgoznak a gyerektáborok területén.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Burundi

Íme minden, amit megtudtam a világ legszegényebb országáról. Sok évi elszigeteltség és polgárháborús hányattatások után végre szabad és biztonságos ország. Egyre kedveltebb állomás turisták számára. Vízum nagyon egyszerűen beszerezhető. Nemrég indítottak el egy közvetlen járatot Brüsszelből, ami hetente egyszer jár. De Kenyából vagy Tanzániából is könnyedén, akár busszal megközelíthető. Tenger helyett, Tanganyika-tó, amivel azért csak óvatosan, mert a világ legméretesebb krokodiljainak ad otthont. Burundiban vendégszerető, kedves, békés emberek laknak, szeretik a turistákat és egyenrangúnak tekintik a nőket. Anyanyelvűk a kirundi, de mint minden afrikai országban itt is használják mellette a szuahélit, a régi gyarmati időkből pedig még mindig megmaradt az angol és a francia. Ha mindez nem lenne elég, a fiúk még ötödik nyelvként az oroszt is beszélik. Nemzetközi jogot tanulnak, amin jót nevetek, és mondom is rögtön, hogy mert orosz jog nem létezik, vagy igen csak sajátos amolyan „Putyin jog” vagy „Gazprom jog” nem túl normatív kereteibe beírható. Szóval kitör belőlem megint kicsit a „nemszeretemoroszország” érzés, de azért minden rendben. Még egy hónap van hátra a projektemből, amit mindenképp szeretnék befejezni. Folytatni szeretném a nyelvtanulást és tervezek még néhány kisebb utat. Ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy egy hónap múlva örömmel, egyetlen búcsúkönny nélkül fogok hazarepülni, és jó ideig nem fog eszembe jutni ismét Oroszországba látogatni. Az itteni életvitel, az emberek viselkedése, a politika, a kiismerhetetlen bürokrácia, a borzalmas orosz konyha, az időjárás, a légszennyezettség, a drágaság, egyszerűen nem fekszik nekem.

A tábor második hetében három külföldivel bővült még a csapat. Egy szerb lány, Rada és két német fiú, Alex és Burnie lendült volna bele még az önkénteskedésbe, sajnos öt nappal később következett a tűzriadó. Radának ez volt élete első útja Oroszországban egy kéthetes önkénteskedés és vakáció keretében, ami a tűz miatt sajnos a lehető legrosszabbra sikerült. A fiúk viszont ezzel kezdték meg egy teljes év önkénteskedését, és a lendület töretlen bennük. J Velük együtt vonatoztam vissza az 1000 km-es füstfelhőben Nyizsnyijbe. Ők is itt laknak és úgy néz ki, hátralevő heteimet többnyire velük fogom tölteni.

Sajnos lassan azzal is foglalkoznom kellene, mi legyen utána. Most annyit tudok biztosan, hogy köszönöm, de Oroszország többet nem. Indiába még mindig visszavágyom, és mostanában Magyarország is jobban hiányzik. Néha azt érzem, kimaradok mindenféle otthoni történésből, még nem láttam a tesómék újszülött kislányát, múlt héten volt egy gyerekkori barátom esküvője, lemaradtam a 10 éves érettségi találkozóról és a szüleim 30. házassági évfordulójáról. Meg persze itt van például Burundi és még ezerféle új város, látnivaló, ahol ki tudja mi lehet, milyen lehet.

Gone with the fire

A jól induló nyári tábor óriási katasztrófába torkollik. A három hét alig kettőre rövidül, és egy tűzriadó töri ketté. Sosem voltam még ennél nagyobb katasztrófa helyzetben, pláne mindezt idegen helyen külföldiként átvészelni nem egyszerű.

A gyönyörű fenyőerdő lángokba csap a tábor körül. Néhány perc alatt négy különböző épületből 220 gyereket evakuálunk. A gyerekeket a városházára szállítjuk külön buszokkal, és útközben értesítjük a szülőket, hogy jöjjenek értük. Innentől kezdetét veszi az orosz kulturális sokkom, ami azóta is tart.

Kulturális sokk 1: A szülők a normális: „köszönjük, hogy megmentette a gyermekünk életét” helyett: „jaj, miért nem volt időnk mindent bepakolni? mikor kapja vissza a gyereke Micimackós pólóját? nem mennénk most vissza az erdőtűz közepébe és néznénk meg, hogy ott maradt-e a kisszandálja? stb..” Minden gyerek épségben kijutott, értékekkel, pénzzel, mobiltelefonnal együtt, mindössze a ruhák összeszedésére nem maradt időnk. És ebbe az én ruháim is beletartoznak..

Kulturális sokk 2: A táborért felelős szervezet a tűzriadó után egy éjszakát fizet nekünk egy külvárosi hotelben, majd vészhelyzetre hivatkozva közli, hogy tovább nem tud szállást és étkezést nyújtani számunkra, és azt tanácsolja, menjünk vissza Nyizsnyijbe. A pályaudvaron enyhe pánikhangulat uralkodik, mindenki menekül a városból. Vonatjegyet pontosan háromszoros áron sikerül váltanom.

Kulturális sokk 3: Az itteni fogadószervezetem egy telefont nem képes megereszteni, hogy vajon túléltem-e a tűzet. Az emailemre, melyben megírtam nekik, hogy evakuáltak a táborból, bent égetek a ruháim és a saját spórolt pénzemet áldoztam a visszautazásomra, a reakció gyakorlatilag nulla.

Kulturális sokk 4: A gyerektábor ideje alatt mindössze kétszer sikerült internethez jutnom, TV és újságárus pedig nincs az erdő közepén. Információ hiányában magán a vonatúton szembesülök vele, hogy Oroszország szerte erdőtüzek vannak mindenütt, ugyanúgy lángokban áll Moszkva és Nyizsnyij Novgorod is.

Kulturális sokk 5: Vasárnap a vonatról leszállva még nagyobb szmoggal találom szembe magam Nyizsnyijben, mint amilyet túléltem Voronyezsben. És ami a legelképesztőbb, hogy míg Voronyezsben érezhető pánikhangulat volt mindenütt, itt Nyizsnyijben minden ugyanúgy zajlik, mintha mi sem történt volna. Az összes üzlet nyitva, fiatalok sorban állnak a mozihoz, árusok az utcán, babakocsit tologató anyukák. Mindössze annyi történt, hogy pénteken Putyin iderepült egy rövid látogatás erejéig és megígérte, hogy azon családok, akiknek meghalt valamelyik rokonuk 200.000 rubel segélyt kapnak az államtól.

Kulturális sokk 6: Egy normális ország, normális kormánya ilyen horderejű katasztrófa alatt minimum munkaszünetet rendelne el, ingyen ásványvizet és maszkokat osztogatna, és a lehető legjobban ösztönözné az embereket, hogy ne menjenek ki az utcára ilyen füstfelhőben és óvják az egészségüket.

Az itt élő 150 millió emberből Lukas (velem egyidős cseh önkéntes) az egyetlen, aki legalább egy cseppet törődik az egészségemmel, kapok tőle egy maszkot. Nem tudom, pontosan mi mással védekezhetnék az irtatlan por és szmog ellen. Ma bevásároltam egy hétre való élelmet, az a tervem, hogyha nem javul a helyzet, egyszerűen nem mozdulok ki otthonról. Holnap elvileg találkozóm lenne két német önkéntes sráccal, és mehetnék orosz órára is, de asszem csak SMS-t fogok küldeni, hogy nem tudok átvergődni ilyen füstfelhőben a város másik felére. Először friss zöldséget, gyümölcsöt akartam volna venni, aztán rájöttem, hogy ezekkel is csak mérget vinnék magamba. Vettem inkább konzerv és mirelit árukat, rizst, tésztát, sajtot és rengeteg ásványvizet. Szerettem volna még C-vitamint is, persze azt az itteni szupermarketekben nem árulnak. Legalább egy zacskó citromos cukorkákát sikerült találnom, jobb híján ez is megteszi. Ha bárkinek bármi más túlélős, füstmérgezés elleni tippje lenne, azt megköszönöm.

A képet tegnap délután kettőkor készítettem az egyik legforgalmasabb utcán, ami a Kremlbe torkoll bele. A szmogtól persze nem látszik az utca vége, és a helyiek szerint a város ezen pontja nem is olyan nagyon szennyezett.

Néhány cikk az országszerte pusztító erdőtüzekről:

http://www.bbc.co.uk/news/world-europe-10815176

http://en.rian.ru/russia/20100801/160030052.html

Voronyezs

Újabb hosszú vonatozás, összesen 18 óra közben egy moszkvai átszállással.

Amiért Voronyezsbe jöttem, egy három hetes angol nyelvi tábor. A linken látható, hogy mennyire jó szervezéssel és programmal.

http://dobrovolets.ru/eng.php?id=Mi4zLjI=&thread=2

Legnagyobb meglepetésemre a tábor sokkal nagyobb volumenű, mint amilyennek képzeltem. 220 gyerek és közel 30 tanár és önkéntes. Én vagyok az egyetlen külföldi, ilyen lehetőségem még sosem volt, összezárva három hétig 250 orosz anyanyelvűvel. J

A tábor célja az angol nyelv tanulása mellett a gyerekek látókörének szélesítése, más kultúrákkal való megismertetése és toleranciára való nevelése. Az egész egy gigantikus képzelt utazásba van ágyazva, minden napra az angol ábécé egy betűjével és a Föld egy országával. Volt már Day of Australia, Brasil és Cuba. Hamarosan pedig következik az általam előkészített és legjobban várt: Hungary és India. J

Angolt egy 10 fős 10 évesekből álló csoportnak tanítok. Naponta kétszer, délelőtt egy óra szókincs, délután nyelvtan. Ez a Nyizsnyijben való tanítástól lényegesen eltér, és mivel itt a táborozó gyerekek semmilyen fogyatékossággal, tanulási nehézséggel nem küzdenek, sokkal professzionálisabb szinten, rendes tankönyvekből történik. Büszke vagyok rájuk, hogy már szinte mindent megértenek és ügyesen írják a latin betűket.

Az angolozás és az ország bemutatás mellett jut idő még sportra, kézművességre és pihenésre. A tábor hatalmas területen helyezkedik el, amolyan régi úttörő tábor hangulatú környezetben. Az épületek és a mosdók viszont felújítottak, tiszták és kényelmesek. A táj gyönyörű, fenyőerdő, mókusok, madarak, és itt végre nincsenek szúnyogok se!

Meleg

Hideg után meleg. Annyira, hogy mostanában 36C-ban tengetem az önkéntes életem. Nehéz visszagondolni, hogy március 1-jei megérkezésemkor még -20C-kal küzdöttem, most hirtelen ugyanebben a városban döngenek a meleg rekordok. Nyizsnyij Novgorod klímája szélsőséges.

És hogy mi minden történt is még az új vízummal való megérkezésem óta? Ismét új lakótársam van. A csere nagyon gyorsan történt. Épp buszon ültem valahol Nyizsnyijben, miközben az osztrák lány felhívott, hogy ő most otthon épp rendezgeti a ruháit és megy a barátjához, és ott is alszik. Lehet mondott még mást is, igazándiból zörgött-csörgött a busz, és nem tulajdonítottam olyan nagy jelentőséget neki. Hazaérve jöttem rá, hogy nem egy egyéjszakás kapcsolatról van szó, mert olyannyira összerendezte a ruháit, hogy a szobája és a fél konyha meg fürdőszoba, ami a személyes tárgyaival voltak tele, teljesen üresen állt. A szerelemnek semmi sem szabhat határt. J Így az üres helyre a frissiben érkezett lett lány költözött be másnap. Azóta többnyire vele lógok. A hőséget a tőlünk 10 perc sétára található tónál próbáljuk átvészelni. Strandolunk, napozunk.

Az iskolai tanév június 1-jével véget ért. Június folyamán azonban a gyerekek még majdnem végig bejártak a suliba. A különbség csupán annyi volt, hogy nem matek órára jöttek, hanem nyári szabadidős táborba. Tartottam még pár játékos angol órát, készítettünk néhány kézműves remekművet, többnyire pedig kosárlabdáztunk vagy fociztunk. Édes élet.

A következő nyári gyerektáborig nincs mit dolgoznom. Így a július eleje csak strandszezonnal, régi önkéntesek búcsú bulijával, újak érkezésével telik. Tegnap befizettünk egy hajóútra az Okán. Nem hiszem, hogy 100 rubelből lehet ennél szebb és jobb programot kihozni a városban. Kicsit fájt a szívem, hogy legutóbb hajókiránduláson az Indiai-óceánnál voltam Vele. Most ez van. Oroszország, Oka, szeretem.

És utazom ismét! Csütörtökön Moszkvába, már megint... Na de onnan viszont irány Voronyezs! Dél-Oroszország az ukrán határ és a Fekete-tenger közelében. Legalább három hétig biztosan ott leszek, és legközelebb onnan írok. J

Milyen nemzetiségű vagy?

Csak azért, mert nem mindegy, hogyha orosz vízumot szeretnél beszerezni.

Az utóbbi időben már lassan nem marad nemzet, akivel ne laknék együtt. Az első hónapomat Daniyával töltöttem, az új lakáson először egy osztrák és cseh lánnyal osztoztam. Majd a cseh lány helyét 1-2 hétre egy olasz, mostantól pedig egy francia vette át.

Az eddigi négyhónapnyi mérleg tehát: Oroszország, Ausztria, Csehország, Olaszország és Franciaország. Vajon miért is EU-s tagállamból való az összes külföldi?

Például miért is ne lakhatnék együtt amerikaiakkal? Rögtön egyértelmű lesz a kép, ha egy pillantást vetünk két különböző vízumformátumra. Az első az EU-s állampolgároké, és a második az USA állampolgáraié.

http://www.hungary.mid.ru/Viza_apl_form_hu.pdf

http://www.russianembassy.org/Embassy_eng/Consulate/AppFormVisa_USA.pdf

Személyes kedvenc kérdésem, a pontosan mikor és milyen államokban járt az elmúlt 10 év alatt? Öööö, hol is kezdjem?? És a sorolja fel az összes intézményt, szervezetet, akikkel valaha kapcsolatban állt! Miért??

Ez mindkét esetben az akár csak 1-2 hetes turizmus célú látogatáshoz szükséges. Kitöltés után még csatolni kell biztosítást, és néhány esetben külön meghívólevelet is.

Vajon véget ért-e egyáltalán valaha a hidegháború?

És miért is védi egy ország ilyen erősen a határait? Legfőképpen, ha ez az ország történetesen a világ legnagyobb és egyben leggyérebben lakott országa is!

White nights

Az elmúlt napok, hetek legnagyobb „fejfájását” az éjszakák okozzák számomra. Hihetetlen, hogy ahhoz képest, hogy Nyizsnyij Novgorod nincs is annyira északon, itt is fehér éjszakák vannak.

A „white nights” jelenség főleg Skandináviából és Alaszkából ismert, Oroszországban a köztudat szerint pedig Szentpéterváron látható. Nem gondoltam volna, hogy ez itt Nyizsnyijben is ennyire látványos lesz. Persze ne egész 24 órás nappali világosságot képzeljünk el, de éjfél körül még mindig olyan az égbolt, mintha az 1-2 hónappal ezelőttről megszokott este 8 órás szürkület lenne, hajnali fél 4-től pedig már teljesen felkel újra a nap. Max. 2-3 óra sötétség jut egy napra, ami rendesen felborítja a szervezet bioritmusát, és álmatlanságtól gyötör heteken keresztül.

http://en.wikipedia.org/wiki/White_Nights

Szentpétervár a „white nights” időszaka alatt hemzseg a turistáktól, éjszakai fesztiváloktól. Igazándiból, ha Nyizsnyij városa kicsit okosabb lenne, ők is kitermelhetnének ebből a légköri jelenségből egy csomó pénzt. Csak hát olyat még egy turistától sem hallottunk soha, hogy: „Nyizsnyij Novgorodba utazom megcsodálni a fehér éjszakákat.” J

Csodálni pedig tényleg lenne mit, és az első 1-2 napban nagyon klassz ezt is megtapasztalni, de 1-2 hét után már teljesen lefárasztja az embert. Hamarosan elkezdődnek ismét a hosszabb éjszakák, és újra jókat aludhatok.

A világ legdrágább városa

Mi más, mint Moszkva?

Azaz tavaly Japán megelőzte, és bár sosem jártam még Tokióban, elnézve a moszkvai árakat alig tudom elhinni, hogy az idei év összegzésében ne első helyen végezzen ismét.

http://www.citymayors.com/features/cost_survey.html

Június 1-je az első három hónapos orosz vízumom lejárta, előző éjjel Nyizsnyijből vonatra szállok és hajnalban Moszkvába érkezem. Az állomásról egyből irány a metró, kezemben tartom a világ egyik legnagyobb metróhálózatának térképét és közben bízom a lehetetlenben, a vonatállomás és a Vörös tér közötti négy megálló alatt eláll az eső. Nem nyert. De igazándiból kit érdekel. J Hajnali 6 óra és végre itt vagyok a Vörös téren tök egyedül, sehol egy lélek. Nem sok turistának adatik meg ez a látvány. Szóval csak állok a hatalmas épületek előtt, kezd előbújni a nap, eláll az eső, és kinyit az első reggelizős hely.

Délelőtt 10-kor a reggeliből visszatérve a tér teljesen átalakul, már lépni se lehet a turistáktól. Pofátlanul kicsit belehallgatok egy brit csoport idegenvezetésébe, aztán átpártolok a japánokhoz és megkérem őket, hogy készítsenek fotót rólam. Melyik más nemzet lehetne alkalmasabb erre? J

Moszkva atmoszférája meghatározatlan. 20 millió ember, kiismerhetetlen város, óriási forgalom. Elképzelni sem tudom, hogyan engedhetik meg maguknak emberek, hogy ebben városban lakjanak minden egyes nap! Szerintem ez a drágaság az első számú oka a magas a bűnözési rátának: „Kérjük tartsák szemmel csomagjaikat, és vigyázzanak értékeikre.” Aztán másik táblára leszek figyelmes: „Strabag építi Moszkva útjait.”

A Vörös tér eredeti fordítás szerint egyébként „Szép teret” jelent. Az orosz nyelvben valahogy összemosódott a vörös és a szép jelentése. Ennek hosszabb etimológiáját nem tudom biztosan, de józan ésszel végiggondolva csak az a bizonyos vörösre rúzsozott gyönyörű női száj lehet az oka. J A tér egyébként tényleg szép. Számítottam rá, hogy jól fog kinézni, de ennyire lenyűgöző látványt a fotók alapján nem képzeltem magam elé. A vörös szín pedig a Kreml mellett többnyire ötágú csillag formában ültetett virágokban köszön vissza. Dolgok, amik nem változnak. Évtizedekkel a szocializmus megszűnése és a Szovjetunió felbomlása után a vörös csillag és a Lenin emlékmű még mindig mindenhol „trendi”.

Ha valaki repülővel érkezik, annak a reptéri gyorsvonat még kihagyhatatlan. Ez nem csak azért jó, mert míg a taxisok 2000 rubelt kérnek, és ide a jegy csupán 300, hanem mert lélegzetelállítóan jól néz ki. Ultra modern, gyors, kényelmes, luxus bőr ülésekkel, kilátással fél Moszkvára egészen a központig. Szóval este én is erre szállok, majd örömmel tapasztalom, hogy Sheremetyevot is fejlesztik. Az elmúlt három hónap alatt átadtak egy teljesen új terminált, új kávézókat, üzleteket, mosdókat építettek. Még a végén a repterük is EU konform lesz. J

Éjfélre Budapesten, és egy teljes hét vakáció otthon, ami család és barát látogatással telik, meg persze egy újabb követségi körrel.

És most egy héttel később ismét a Vörös téren állok, iszom a méregdrága ásványvizem és hamarosan felszállok egy vonatra Nyizsnyij Novgorod felé. Minden rendben. Újabb három hónap itt. .

Pénzek és nyelvek

A két legszembetűnőbb dolog, ha külföldön élsz, nem forintban fizetsz, és nem magyarul beszélsz. Nézzük sorjában, amikor megérkeztem fél év India után mindent rúpiára számoltam át. Aztán rájöttem, hogy ez nagyon csalóka, most mégis Európában vagyok, és akárhogy számolom itt Ázsia után minden méregdrágának tűnik, tehát viszonyítsam az árakat inkább forinthoz. Egy rubel márciusban 6,7 Ft volt, eszembe jutott, hogyha nem is érint már a hazai belpolitika, annyit azért illene ellenőriznem, hogy a választások alatt mennyit esett vagy nőtt. Mert egy dolog biztos, ha otthon szavaznak, bármi legyen az eredmény, minden deviza árfolyam változik. Igen, most 7,3 Ft. A többi euró övezetből érkezett barátom pedig folyamatosan euróban gondolkodik. Na és akkor itt jön a kérdés a hétvégére vásárolt 200 rubeles koncertjegyem, hány rúpia, hány forint és hány euró? Néha azt érzem minden pénzem az árfolyam ingadozáson és a külföldi készpénz felvét banki költségén úszik el. Mielőtt végképp feladtam volna, elhatároztam, nem érdekel mi mennyit változik. Jelenleg Oroszországban és rubelből élek. Három hónap után pedig azt az egyszerű kérdést, hogy valami drága vagy olcsó, már el tudom dönteni szorozgatásak és osztások nélkül is. Ha valaminek rubelben van megadva az ára, az éppen megfelel.

Nyelvből még mindig az angolt használom a legtöbbet. Kiolvastam éltem első 500 oldalasnál hosszabb angol nyelvű regényét. Nem mintha ez sokat jelentene, vannak könyvek, amik alig 200 oldalasak mégis tele vannak új szavakkal, nehéz kifejezésekkel. Ez viszont csupán egy hosszú romantikus történet volt, ahol maga a sztori és a végkimenetel is több mint egyértelmű. J

Ami a legmeglepőbb, hogy az angol mellett néha a németet is használom. Végig tanultam a gimnáziumban, de borzalmasan rossz voltam belőle. Az egyetlen nyelv volt, amit nem is akartam soha igazán megtanulni, és mindig is ronda hangzásúnak tartottam. Most kiderült, hogy mégsem volt hiába a sokévi tanulás. Engem is meglepett, de íme, 10 évvel a gimi után értek németül! J A körülöttem élő osztrák, német és holland önkéntesek néha szívesebben beszélnek németül, persze udvariasan rákérdeztek, hogy nem zavar-e engem, meg ha nem értem visszaválthatnak angolra. Én meg: „Go on! I can follow the conversation.” És tényleg! Szóval kifejlesztettünk egy új nyelvet, ők németül kommunikálnak, én meg ha hozzá szeretnék szólni valamit, akkor azt inkább angolul mondom, a lényeg hogy megy a beszélgetés.

Szégyenszemre oroszul viszont még mindig nem tudok sokat. Ami megy: olvasni, borzasztó lassan, de tudok, beszélgetni, csak nagyon alap dolgokról, kicsi szókinccsel, rossz nyelvtannal, írni, ha nagyon muszáj, akkor nyomtatott betűkkel. Kedvencem az „l” betű, a legjobban pedig a „d” cirill betűs változatát utálom. Most viszont, hogy már egy kiolvasatlan angol nyelvű könyv sincs körülöttem, elhatároztam elkezdek egyet oroszul. Szerintem olvasással, kezdetben gyerekkönyvekkel, vagy egyszerű történetekkel könnyebb megtanulni egy nyelvet. Meg amúgy is szükségem van valami orosz nyelvi aktivitásra, mivel rendes nyelvóránk csak heti kétszer van. Viszont érdekes, ahogy kezdesz megtanulni egy nyelvet, pláne, ha anyanyelvi környezetben, akkor alapszókinccsel is sok dolgot le tudsz fordítani és megérteni milyen kifejezést miért és mire használnak. Kézenfekvő, hogy a „kreml” várat jelent, kicsit meglepőbb, hogy a „voda” a víz, és a „ka” az oroszban is kicsinyítő képző, vagyis a „vodka” szó szerint csupán vizecske. J A „vlagyi” messzit, távolit jelent, „vosztok” pedig keletet, tehát Vlagyivosztok maga a Távol-Kelet. Másik sajátosság, ahogy az orosz anyanyelvűek és más nyelven nem beszélő emberek viszonyulnak hozzád. Gondolkoztam rajta, hogy következő mondatnak betanulhatnám: „akkor sem tudom mit jelent ez a szó, ha ordítva mondod”, de maradjunk az udvariasságnál. Ez a rossz beidegződés, szerintem majdnem minden népben benne van. Csak halkan jegyzem meg, szerintem ahelyett, hogy ugyanazt a szót mondjuk egyre nagyobb hangerővel, jobb megoldás a szinonima használat, körülírás, vagy mutogatás.

Magyar? A magyar nyelvvel való kapcsolatom egyre inkább erre a blogra szorul. Rendesen szemtől szemben, utoljára Ferihegyen beszéltem. Még ha távolról is, de élőben az utóbbi hónapokban kizárólag a szüleimmel telefonon és skype-on. Email-en és chat-en keresztül néhány baráttal.

Kép az angyali gyerekekkel, akiknek angolt tanítok. J

Day of Victory

Május 9-e a legnagyobb orosz nemzeti ünnep, a győzelem napja, vagyis a második világháború vége. Ráadásul idén a 65. évfordulóját ünneplik. Az egész ország már hetek óta lázban ég. Minden várost április elejétől fogva zászlók és nagy poszterek díszítenek. A TV-ben folyamatosan közvetítik, hogyan készülnek a nagy napra Moszkvától Vlagyivosztokig. Az utcán veteránok énekelnek régi háborús dalokat, és közben pénzt kérnek a turistáktól újabb vodkára, hogy legalább győzelem napjáig teljes mámorban lehessenek. Az üzletekben „háborús végi kedvezmények” vannak, az éttermek különleges menüket kínálnak, a diszkók pedig exkluzív partikra hívják a fiatalokat.

Az ünnepi ceremóniát Bettyvel és Amandine-nal nézzük végig közösen az elképesztő tömegben. Katonák menetelnek minden fellelhető díszes orosz egyenruhában. Aztán jönnek a harcászati kocsik és tankok. Délután koncertek, este tűzijáték. És mivel mindez vasárnap történik, hétfőn nem kell munkába menni, itt az a szokás, hogyha egy ünnep amúgy is munkaszünetre esik, akkor a rá következő napon nem kell dolgozni.

Oroszország amúgy továbbra is szuper. Főleg most élvezem igazán, hogy megérkezett végre a jó idő. 26C van. Elkezdték takarítani az utakat, fákat és virágokat ültetnek, a Kreml parkja tele van tulipánnal és nárcisszal, zöldül az egész város. Így újabban hétvégente piknikezni járunk a Volga partra, délutánonként kiülök néha a Kreml mellé orosz leckét írni, és felfedeztünk egy diszkót alig 10 perc sétára az új lakástól ahova beköltöztem. Péntek esténként tánc német, belga, francia, cseh, észt, olasz, holland, osztrák, lengyel, orosz és magyar módra. Így élünk mi..

Kazan

Végre megint utazunk! Az érzés, ami hiányzott már.

Cél: Kazan, útitárs: Thijs, eszköz: vonat, időtartam: 3 nap, értékelés: csillagos ötös. J

http://en.wikipedia.org/wiki/Kazan

Thijs eredetileg holland, a jól ismert kritérium országból (Maastricht), de Finnországban és Kanadában végezte a sulit. Folyékonyan beszél öt nyelven, ami irigylésre méltóbb, hogy szerintem már orosz nyelvből is magasabb szinten van, mint én. Nyelvek, országok ide vagy oda, most mindketten Nyizsnyijben önkénteskedünk ugyanazon a projekten, csak ő egy másik iskolában. Ami megkönnyíti az utazást, hogy 206 cm, így lehetetlen szem elől vesztenem.

Éjszakai vonatozás, olcsó jeggyel, kényelmes ággyal, barátságos útitársakkal. Az orosz vasutat tényleg csak dicsérni lehet. Kazan pedig a legszebb orosz város, amit ez idáig láttam. Tudom, én még az ex-szocialista panelrengeteget is annak látom néha, de Kazan tényleg lenyűgöző! A Volga pont úgy terül el benne, mintha tenger lenne, nagy kikötővel, szép hajókkal. A folyó egyik partját családi házak és zöld övezet jellemzi, a másikat pedig modern, futurisztikus felhőkarcolók. Kazannak rengeteg pénze van az olajból, és ez meg is látszik a városon. Tiszta utcák, virágok, elegáns főtér, csak az orosz felíratok és egy-két Lenin emlékmű emlékeztet rá, hogy még mindig Oroszországban vagyok.

A város legnagyobb nevezetessége, hogy itt található az egyetlen fehér Kreml. Muszlim város lévén a Kreml közepén hatalmas, gyönyörű mecset helyezkedik el. Mindig izgatott vagyok, ha sikerül találnom olyan mecsetet, ahova még a nőket is beengedik. Ezt a mecsetet itt bármikor, bárki ingyen látogathatja és tényleg nem érdemes kihagyni! Mecset után, ortodox templom, múzeum, séta, étterem, bár. Ismerkedés helyi fiatalokkal, akik elmesélik a város egész történetét, és másnap körbevezetnek még minden egyéb látványosságon.

A hétvégén még az időjárás is ránk mosolyog, enyhe, napos idő. Aztán hétfőn visszaérkezve és a vonatról leszállva csak arra figyelek fel, hogy fehér a karom. Igen! Havazik! Másnap olvad, most harmadnap pedig megint hétágra süt a nap! Meghülyült az időjárás Nyizsnyijben. J

Érdekességek

Kreml nem csak Moszkvában van, hanem Szentpétervár kivételével minden valamire való orosz városban.

Sokan Szentpétervárt a világ legszebb városának tartják.

Putyint minden orosz ember szereti, a nép jóakarójaként tartják számon. Azt mondják, hogy Putyin politikai szereplése alatt nőttek a fizetések, több beruházás, modernizálás történt és emelkedett az életszínvonal.

Az emelkedett életszínvonalhoz én azért hozzáteszem, miszerint létezik egy olyan mondás is, hogy Oroszországban, amitől meghalhatsz, az olcsó, ami viszont egészséges, az nagyon drága. Ez így is van. Cigi, sör, vodka, koleszterin dús hús, tojás és kenyér legalább fele vagy inkább harmad áron van az otthoniakhoz képest. Zöldség, gyümölcs, művelődési és sportolási lehetőség viszont minimum dupla ár.

A városon belüli buszközlekedés nagyon jól kiépített. A legtöbb busz inkább mikrobuszra hasonlít, 22 személyesek és a jegyet mindig felszálláskor lehet rá megváltani, az ára 14 rubel (95 Ft). A buszok sűrűn járnak, a jegyek olcsók és a bliccelés kizárt.

A közlekedés egyetlen hátránya, hogy este 10-kor minden megáll. A taxik meg elképesztően drágák. Tehát érdemes vagy nagyon rövid, este 10-ig tartó kiruccanást tervezni, vagy olyan szórakozóhelyre, házibuliba menni, ahol reggel 6-ig biztosan tart a tánc. Így az olcsó 14 rubeles első buszokkal haza is érhetünk.

Bürokratikus, nehéz és korrupt bármi, amit intézni szeretnél. Sok évvel a kommunizmus után még mindig hihetetlen merev és betarthatatlan szabályaik vannak.

EU-s állampolgárként, amennyiben nem vagy teljes állású munkavállaló valamilyen orosz cégnél, maximum 90 napra igényelhetsz vízumot. Ehhez is biztosítás, negatív AIDS teszt és meghívólevél szükséges.

A vízum abban az estben tartja meg érvényességét, ha a határátlépést követően egy héten belül bejelentkezel a helyi rendőrségnél és elvégzed a hivatalos regisztrációdat.

Én Nizsnyij Novgorodban lakom és dolgozom, tehát ide vagyok beregisztrálva. Amennyiben 3 munkanapnál többet szeretnék eltölteni a városon kívül, ahhoz újabb hivatalos papírok szükségesek. Meg kell adnom a pontos dátumokat és útvonalat, mikor és hova szeretnék utazni, plusz legalább egy indoklást. Nem tudom, vajon hányszor kell majd leírnom a fél év alatt, „nagyon érdekel Oroszország és az orosz kultúra”.

Ami még érdekesebb, hogy ezek a szabályok nem csak a külföldiekre vonatkoznak, hanem néhány esetben az orosz állampolgárokra is. Ha valaki egy vidéki városból szeretne hosszabb időre Moszkvába felutazni és ott hivatalos dolgokat intézni vagy bármiféle pénzügyi tranzakciót lebonyolítani, akkor ugyanúgy ki kell töltenie a regisztrációs papírokat.

Persze van olyan, hogy nem kell semmit kitölteni, csak néhány rubelt a megfelelő zsebbe tenni. Isten hozott a korrupció fellegvárában!

Ha rendőrt látsz, ne gondold azt, hogy biztonságban vagy. Sokkal jobb, ha inkább utcai járókelőktől kérsz segítséget.

A földszint szót nem ismerik, minden rögtön az első emelettel kezdődik.

Fordítva mutatják a számokat. Kisujjal kezdik és mindig a behajlított ujj számít.

Az orosz nők négy legfontosabb tartozéka: magas sarkú, körömlakk, szemfesték és szájfény. A férfiak viszont nem adnak igazán a megjelenésükre, talán ezért is van, hogy a mai fiatal orosz lányok többsége külföldi férjet szeretne magának.

Nem beszélnek idegen nyelveket.

Mindezek ellenére, szeretem ezt az országot és nagyon jól érzem magam. Egy-két alapszabály megtanulása, megértése után minden sima ügy. Alap orosz nyelvtudással, esetleg egy szótárral, vagy kézzel-lábbal mutogatással már el lehet boldogulni. Főként a fiatalok nyitottak a külföldiekre és szívesen útba igazítanak. Az ország pedig gyönyörű, rengeteg látnivalóval, és még ezernyi érdekességgel.

Víz, víz, tiszta víz

Minél többet vagyok távol a jó minőségű budapesti csapvíztől, annál jobban értékelem.

A legnagyobb újdonságként ért, hogy Oroszországban a csapvíz nem jó. Több mint egy hónapja iszom ezt a vizet, és idáig fogalmam sem volt róla, hogy ezt rajtam kívül senki sem teszi.. Szóval a víz itt nem iható, ráadásul a kollegák még arra is megesküsznek, hogy ők ezzel a vízzel még teát se főznek, vagy fogat se mosnak, a moszkvai víz pedig szerintük egyenesen „halálos”.

Elgondolkodtam rajta, vajon rajtam kívül ez tényleg mindenkinek egyértelmű? És ha ilyen veszélyes miért nem szóltak eddig? Nekem India után csak az járt az eszemben, hogy most ismét Európában vagyok. Másrészt Indiában – vagy más nem ivóvizes országokban – majd minden csap felett szerepel a nem ivóvíz tábla, a nagy 10-20 literes ásványvizes palackokat pedig fillérekért árulják minden sarkon. Itt viszont nem láttam még másfél literesnél nagyobb kiszerelésű vizet, se ezeket tömegével cipelő embereket. Honnan szerzik akkor azt a sok vizet, ami még mosakodáshoz és főzéshez is elég? Annyi kiderült, hogy néhány házban saját víztisztító rendszer működik, a többit komolyan nem tudom.

Nem szeretnék eljutni, a „hogy hívnak?” és „ittál-e már orosz csapvizet?” bemutatkozó formuláig, de egyre jobban ehhez közelítek. J Nem reprezentatív felmérésem szerint a megkérdezettek 100%-a valóban nem iszik a csapból.

Eldöntöttem, hogy ezentúl nagyon adok a tisztasági és higiéniás dolgokra, többet nem iszom én se a csapból, de felforralás után teának vagy levesnek szerintem kiváló.

Kezdem azt érezni, hogy olyan a testem, mintha vasból lenne. Mindegy, hogy napokat töltök koszos vonatokon, fűszeres indiai ételeket eszem, vagy szennyezett orosz vizet iszom, 40C-os dél-indiai forróságban, vagy -20C-os orosz télben vagyok, egyszerűen majd ki csattanok az egészségtől! Az elmúlt év alatt mindössze tavaly Indiában a monszun alatt küszködtem egy háromnapos megfázással, ezen kívül semmi betegséget nem kaptam el sehol. Szerencsés vagyok és remélem ez így is marad. Egyébként ehhez szerintem a szerencsén és a „vas” testen kívül két dolog kell. Legyél vegetáriánus – az indiai húsételekre, és az orosz piacok melletti hamburgeresekre se vállalnék garanciát – és bátor, eltökélt, hogy az a furcsa valami, amit megeszel/megiszol/megérintesz biztosan jót tesz neked. J

Kivel? Hol? Miért? – orosz módra

Kicsit visszaolvastam a blogomat, legutóbb ezzel a címmel 2009. szeptember 8-án írtam egy bejegyzést. Most vegyük sorba mindezeket hét hónappal később Oroszországból.

Egyedül. És egyetlen magyarként. Már megint.

A csodás Nyizsnyij Novgorodban.

Mert: gyerekkori vágyam volt Szibériába vagy legalább a közelébe eljutni, szeretnék megtanulni minél jobban oroszul, és mert olyan országot szerettem volna választani, ami teljesen eltér Indiától, hogy minél változatosabb kultúrákban próbálhassam ki magam.

Önkéntesként dolgozom, ami teljesen eltér az indiai munkámtól. Annyi azonos, hogy fizetést itt sem kapok, de uniós állampolgárként egy Európai Uniós pályázaton elnyert pénzösszegből gyakorlatilag minden kiadásomat finanszírozzák. A pályázat pénzügyi kerete 6000 euró, ez magában foglalja a kiutazásom és vízum ügyintézésem teljes költségét, a fél évre szóló oroszországi lakbéremet és balesetbiztosításomat, plusz az orosz nyelvi oktatásomat. Indiához képest, ahol magam vásároltam a drága repjegyeket és fizettem szinte minden egyes egyéb költségemet, azt hiszem magától értetődő, hogy most egyenesen a „pénzügyi mennyországban” érzem magam. J

Az egyik legnagyobb helyi civilszervezetnél önkénteskedem, akik Európa minden pontjáról fogadnak 20-30 év közötti fiatalokat és többnyire gyerekekkel kapcsolatos intézményekben kínálnak nekik önkéntes munkát. Én egy iskolában dolgozom hátrányos helyzetű vagy mozgássérült 10-12 év körüli gyerekekkel. Szabadidős programokat szervezek nekik és játékos angol órákat tartok. Imádnivalóak! Szeretek oda járni, a gyerekek is láthatóan megszokták már a jelenlétem és hiányolnak, ha nem látnak. Az iskola pedig szuperül néz ki, ne egy lepattant szocreál hangulatú épületet képzeljünk el, hanem egy szép, új, barátságos kinézetű iskolát, modern berendezéssel, szép udvarral, sok játékkal, gyönyörű falfestéssel. Szeretnék otthon is több ilyen iskolát látni. J

Nyizsnyij Novgorod

Most Oroszország ötödik legnagyobb városában és informatikai központjában élek. Ez erősen hasonlít Bangalore-ra, persze kultúrában, nyelvben, ételekben, minden másban eltér. Némiképp megpecsételve érzem a sorsomat. Szeretem a nagy országokat és az ötödik legnagyobb városokat. J

http://dobrovolets.ru/eng.php?id=Mi4yLjE=

Nyizsnyij Novgorod nagy ipari város, főként lakótelepekkel, amik az otthon megszokott tíz emelet helyett többnyire akár 16-18 emeletesek is lehetnek. Erősen jelen vannak még az ex-szocialista, kommunista hagyományok, mai napig rengeteg Lenin emlékmű és szobor van minden téren, és sok amolyan „volt úttörő tábor hangulatú” épület. Emellett persze vannak új, modern épületek is, főként plázák, mozik. Ami pedig mégiscsak kicsit élhető várossá teszi, hogy a két nagy folyó – Volga és Oka – partján nagy, szabad zöld területek vannak, illetve a várost szinte minden oldalról erdő veszi körül. Csak a „Nizsnyij Novgorod vége” tábláig kell eljutni és lehet piknikezni, biciklizni, kirándulni.

A hétvégét ebben az erdőben töltöttem, furcsa volt csupán két óra távolságnyira a várostól, és mégis mintha a semmi közepén lennék. Se internet, se térerő, és ami legnagyobb meglepetés: se fűtés! Itt sok vidéki településen szokás, hogy nincs fűtésük, viszont a házikóhoz tartozik egy szauna. Így az este nagy részét a szaunában töltöttük.

Most a Volga partján és a város legszélén lakom, de hamarosan beköltözöm a belvárosba, ami szmogosabb és zsúfoltabb, de legalább közel lesz minden és nem kell másfél órát utaznom a munkahelyemre. A térképet a gyerekek festették az iskolában, ahol dolgozom.

Hideg

A megérkezésemkor napközben -2C körüli idő volt. A tavasz közeledtével nem melegszik, hanem egyre hidegebb lesz! A héten a „legforróbb déli kánikulában” mutat -10C-ot a hőmérő, éjszakára pedig lemegy -20C-ra is. A buszmegállók között sétálva ömlik a könny a szememből a csípős, hideg levegő miatt. Az arcomat naponta háromszor krémezem, a szél és a hideg folyamatosan szárítja.

A lakótársam szerint Oroszország az a hely, amit még a globális felmelegedés is hidegen hagy. Szerintem meg csak szélsőségesebbé és kiszámíthatatlanabbá teszi. Régen tudták, hogy a tél egyenletes hőmérséklettel április végéig tart, most meg egy héten belül 10C-okat változik hol pluszban, hol mínuszban. A világ és a klíma változik..

Az orosz nők eszméletlenek! Képesek még ebben az időben is mindent a divat szerint tenni. Az utakat 3-4 centi vastag jég borítja. Ők mégis a tízensok centis tűsarkú, vékony csizmákban egyensúlyoznak. A kedvencem, amikor még mindezt a vékony harisnyás, miniszoknyás párosítással ötvözik. Én meg a két nadrágos, két pulcsis, hosszú kabátos, sapkás, sálas, hótaposós együttesemben pont olyan könnyedséggel mászkálok az utcán, mint egy felfújt Michelin baba. A sikkes megjelenésemmel megvárom inkább a májust, így remélhetőleg megúszhatom a megfázást, felfázást, és leginkább a boka és lábszárcsonttörést.

Az első benyomások

Ez egész olyan csodaország érzés, a nyelv miatt még Indiánál is idegenebb és kiismerhetetlenebb. A világ legnagyobb országa, ahol a tél többnyire hét hónapig tart, a chipset kaviár ízesítéssel árulják, a vodka a legolcsóbb ital, és ha szerencsés vagy a buszjegyeddel nyerhetsz egy ingyen pizzát vagy szushit. J

Az orosz sztereotípiáim mind megdőlni látszanak. Amióta itt vagyok egyetlenegyszer ittam vodkát. Ki nem állhatják, ha csupán egy „vodka-ivó népként” gondolunk rájuk. Azok akik tanulnak, dolgoznak, itt sem fogyasztanak több alkoholt az Európában megszokottnál. Nem igaz az sem, hogy goromba, távolságtartó emberek lennének. Ők is mosolyognak, kedvesek és érdeklődőek. Ráadásul nem csak az itt megismert új barátaim, kollégáim kezdeményeztek velem beszélgetést, hanem a buszon ülő néni, a bolti eladó, a szomszédom, és más utcai járókelők is. Az, hogy velük nem sikerült mélyebb ismeretségre szert tennem, kizárólag a hiányos orosz nyelvtudásomnak köszönhető.

Sajnos az orosz férfiakról alkotott képem is átrajzolódott. Daniyanak mondtam, hogy mi otthon azt gondoljuk, hogy minden orosz férfi magas, erős, edzett, aki szembeszáll a -40C-os téllel, sokat dolgozik, és tiszteli a nőket. A nőnap (március 8.) a második legnagyobb ünnepüket és egyben hivatalos munkaszüneti napjukat jelenti. Először nem értettem miért szólít le aznap szinte minden férfi az utcán, aztán kiderült, hogy itt szokás minden ismeretlennek is boldog nőnapot kívánni. Ha valaki ezen a napon jár Oroszországban és ugyanazt a furcsa mondatot hallja többször is, az annyit jelent, hogy jó egészséget a hölgyeknek. Szóval illik rá egy mosolyt és köszönömöt ejteni. J A lányok szerint ez csupán azért van, hogy aztán a többi 364 nap kizárólag a férfiakról szólhasson. Többségében lusták, kényelmesek, és legtöbben a telet szeretik inkább a TV előtt egy sörrel a kezükben átvészelni, és elvárják, hogy a feleségük mindig kiszolgálja őket. Hát, hölgyeim az orosz férfiak sem fogják megváltani a világot!

Welcome to Russia!

Március 1-jén megkezdődik életem újabb féléves kalandja, most annyi tűnik biztosnak, hogy szeptember 1-ig Oroszországban élek, ezen belül is többnyire Nyizsnyij Novgorodban, hát kalandra fel. J

Budapestről Moszkvába repülök, a ronda Sheremetyevo reptérről irány a gyönyörű város. Közös vacsora Aude-dal és Giovannával, Moszkva elképesztően drága, de a hosszú várakozás és a borzalmas Aeroflotos fedélzeti kaja után már nem törődök a pénzzel. A város irtó klassz. Hatalmas, gyönyörű épületek, szállingózó hópihék, rengeteg étterem, szórakozóhely és hosszú-hosszú történelem..

Éjjel találkozunk Andre-val Észtországból a Yaroslavski vonatállomáson, itt eszmélek rá, hogy míg a reptéren minden kiírás szerepelt angol nyelven is, mostantól fordul a kocka és csakis kizárólag a cirill betűkből tájékozódhatom. Oroszország kifejezetten az hely, ahol senkit sem érdekel, hogy beszélsz-e angolul, németül, franciául, spanyolul, stb.. ha itt jársz, beszélj és olvass oroszul! Ezt az első szabályt sikerül levonnom a vonatállomás, az étterem, az utcai közlekedés és a taxi után. Regisztráljuk a jegyünket, majd felpattanunk a Nyizsnyij Novgorod felé tartó hálókocsis éjszakai vonatra. A vonat eszméletlen, kényelmes, szép, meleg, szőnyegpadlós, még az indiai vonatokon is túltesz. Már alig várom, hogy a több napos transzibériai expresszt is kipróbáljam. Március 2-án reggel megérkezünk az állomásra, itt találkozom először Daniya-val, akivel mostantól egy darabig együtt fogok lakni.

Daniya (képen) kedves, rendes, helyi orosz lány, harmadéves a Nyizsnyij Novgorod-i egyetemen. A lakás pedig szép, kényelmes és jól fűtött. Megint átkozott szerencsés vagyok lakást és lakótársat illetően.

Bangalore-Párizs-Budapest

Keralából éjszakai buszozással érkezünk vissza Bangalore-ba. Egy nap munka, egy nap búcsúzkodás, és eljön, amit már néha vártam is, meg amitől féltem is, véget ért indiai projektem. Fél év, és hogy mi minden is fér bele ennyi időbe, most itt kavarog a fejemben. Rengeteg új ember, új tájak, kultúrák, vallások, életformák, ízek, színek, hangulatok. Repkednek a gondolataim, a sokkoló, novemberben is tikkasztóan meleg és nyomornegyedekkel teli Mumbai, életem leghosszabb vonatútja, két fantasztikus hét Delhiben, a legfurcsább karácsonyom Gokarnán, a cirill betűkkel és turistákkal teli Goa, meg persze a keralai csodanyaralás. J Új indiai barátok, kollégák szinte a Föld minden pontjáról, Grace és Brooke a két szuper lakótárs, és egy szerelem. Hát ez lenne az én Indiám nevekben és számokban. Nem kevés élmény. El is határozom, nem búcsúzkodom sokat. Még nem tudom, hogyan és mikor, de most azt érzem, hogy jövök én még ide máskor is. Van kikhez jönnöm, és vár még rám ezerféle látnivaló. India, a hely, amit vagy utálsz, vagy imádsz, de senki sem lehet iránta közömbös, és soha senki még évek múltával sem ismerheti ki igazán.

A hazafelé repülésem megismétli önmagát. Most már tudom, Párizs imád engem és mindig legalább egy napra marasztal. Ismét az Air France fizeti a szállodám és a teljes ellátást. Így Párizsban fél év után először eszek újra kontinentális reggelit, finom sajtokkal, vajkrémmel és baguette-tel, a vacsorához pedig francia bort kortyolgatok. J

Egy nap csúszással, de szerencsésen elérem Budapestet. Itthon vagyok, oroszul tanulok és vízumot intézek, már megint. Egyébként semmi más dolgom nincs, csak látom, hogy rajtam kívül itthon mindenki elfoglalt és gondterhelt. Kicsit hiányzik a mosolygós, napsütéses India. Fázom, de próbálom edzeni magam, leszek én még ennél hidegebben is! Következik fél év Oroszország. Legközelebb Moszkvából, vagy valahonnan Szibéria környékéről jelentkezem. J

Kerala

Kerala a legjobb indiai vakációm a legkedvesebb útitársammal. Teljes kikapcsolódás, relaxáció, jóga, napozás, úszás és lélegzetelállító óceános-tengeres-tavas-folyós torkolatok. Csupa kék és zöld, hullámok, szigetek, víz, szárazföld, dús növényzet: the backwater experience. J

Kerala egyébként az egyik legérdekesebb és legfejlettebb indiai állam, így különösen örülök, hogy nem maradt ki az utazásaimból. Amikor pedig megtudtam, hogy benne van A világ 10 leggyönyörűbb tengerpartja és az 50 hely, amit egy életben látni kell között is, nem volt hezitálás, Keralába megyünk!

http://en.wikipedia.org/wiki/Kerala

Már rutinos éjszakai buszozás, a végállomás pedig Alleppey. A tengerparttól alig 10 méterre van a hotelszobánk, és nem hiszek a szememnek, amikor kiderül, hogy fürdőkádas szobát kapunk. J

Képek a gyönyörű hajókirándulásról, ez kihagyhatatlan minden ideutazó számára!

Goa és ami még kimaradt..

Az idei év nagy lendülettel indul be, szinte nincs olyan nap, hogy ne lenne valami extra program. Íme néhány dolog: voltunk a bangalore-i planetáriumban, megnéztük az Avatart 3D-ben, láttunk napfogyatkozást, voltunk házibuliban, bárban, étteremben, és újabban minden reggel jógázom! Fittebbnek érzem magam, mint valaha. J

Másik nagy változás az új lakótársam. Grace egy hónapot Londonban tölt családlátogatás és vízumügyintézés céljából, így ideiglenesen januárra egy új lány költözött be a szobájába. Brooke, kedves, rendes, amerikai lány, aki az egyetemi gyakorlatát végzi itt Indiában organikus farmok és biokertészetek tanulmányozásával. Most végre felcserélődik a szerep, én vagyok otthon Bangalore-ban, így Brooke-t körbekalauzolom a városon, plusz igyekszem minden általam fontosnak tartott, itt szerzett információt átadni neki.

Végre van időm meglátogatni Stellát is, aki meghívott egy vakációra Goára! J Stellával a megérkezésem napján még egy irodában dolgoztam, és ő volt az, aki rögtön odajött hozzám, megadta a telefonszámát és csak annyit mondott, hogy ha bármi gondom lenne Indiában, csörögjek rá. Számomra megszámlálhatatlanul sok testvére van, ráadásul szétszórva él az egész család a nagy Ázsiában. Egyik nővére kínai férjével él Kínában, a másik vietnámi férjjel Vietnámban, bátyjai maradtak Indiában, de ki-ki a kínai hátárnál, ki délebbre, páran Calcuttában, hű még leírni is sok! J Ő a legfiatalabb a családban és az egyetlen, aki még nem kötött házasságot. Októberig dolgoztunk közösen, aztán neki lejárt az éves szerződése és új munkakeresésbe kezdett. Nem kis sikerrel. Kevés embert irigylek, de több évre szóló munkaszerződést kapni egy remek NGO-nál, Goán, festői környezetben és szuper kollegákkal, hááát!

Persze Brooke is hasonlóan tátja a száját a hallottakra, így közösen utazunk Stellához. Goa, napfény, 30 fok feletti hőmérséklet, Arab-tenger, gyönyörű táj, lánybuli egész hétvégén, mi kell még? J

Az út 15 óra buszozás Bangalore-ból, ami jó, kényelmes, sleeper bus, emeletes nagy ágyakkal. Első napon Old Goára megyünk, ez része a világörökségnek, sétálunk, templomokat, emlékműveket nézünk. Este vacsora és közös ajándék vásárlás a népszerű baga-i piacon. Másnap fürdőzés és napozás, vacsora a tengerparton, este pedig Panjimba megyünk egy jazz koncertre. Harmadnap meglátogatjuk Stella irodáját, megismerkedünk a kollégáival és kicsit a munkájukkal. Itt a link, Video Volunteers, és szerintem fantasztikus munkát végeznek!

http://www.videovolunteers.org/

Amit még Goáról tudni érdemes. Jól éreztem magam és klassz volt egy lányos hétvégét eltölteni, de ha valaki Indiát szeretné megismerni, akkor arra Goa a legalkalmatlanabb hely. Szinte alig találkozni indiaiakkal, csak turisták lepik el az egész tartományt. Minden drága, hangos és zsúfolt. A hindu feliratoknál gyakrabban látni cirill betűket, mivel az egész államot gazdag orosz családok vásárolták fel. Gokarnán, ami alig pár óra távolság Goától, minden fele vagy harmadannyi és érezni az igazi indiai kultúrát.

Környezettudatosság Indiában

Nehéz kérdés. Igen is meg nem is. India egyértelműen az ellentétek országa, nyomor és fényűzés, nélkülözés és túlfogyasztás, mind-mind egy helyen. Mumbai a legjobb példa, melynek 16 milliós lakosából 10 millió él a világ talán legnyomorúságosabb gettóiban, a világ top 10 leggazdagabb embere közül viszont kettő él ugyanabban a városban! Másik általam látott legelképesztőbb példa Delhiben volt, itt van a WHO egész ázsiai területi igazgatósága. Gyönyörű, hatalmas, vadonatúj épület, az ENSZ nagy szlogenjével: „In the 21st century, health is a shared responsibility, involving equitable access to essential care and collective defence against transnational threats.” Az épülettől pedig alig 100 méterre már roskadozó viskókban lakó családok, porban-sárban meztelen szaladgáló gyerekek, nem, itt nincs orvos, nincs étel, nincs gyógyszer, nincs ivóvíz..

A két legnagyobb probléma szerintem a légszennyezettség és a szemét. Persze a szemét, hol nem probléma, gyűlik, gyűlik, majd hova lesz? Itt többnyire az utcán landol valahol, rengeteg szemétdomb van mindenütt. Persze jön megint az ellentét, hogy annyira mégsincs kosz, mert amíg az egyik kidobja a szemetet az útra, a másik odamegy és felsöpri. Sokan takarítanak az utcán, és a legtöbb üzlet bejárata általában rendezett. Tehát a szeméthalmok, ha épp egy bolt előtt lennének, akkor onnan továbbseprik, és végül persze eljut a nyomornegyedig.. Ami jó, hogy létezik azért néhány nagyobb városban szelektív gyűjtés, pl. itt Bangalore-ban biciklis férfiak járják a várost és folyamatosan kiáltják, hogy „papír”. Ilyenkor oda lehet rohanni hozzájuk és az otthon már szépen összerakott újságpapír stócokat, kartondobozokat, papírcetliket át lehet adni nekik. Ők beviszik egy lerakatra, kapnak érte egy kis pénzt, a papírt pedig újrahasznosítják. Tiszta jó, mint nálunk még a régi általános iskolai papírgyűjtések. :)

Gokarnán nincs szelektív gyűjtés, a meredek tengerparton nehezen megoldható és drága a szállítás. Így a szeméthalmok elkerülését égetéssel „oldják meg”. Minden második nap begyűjtik az éttermekben, hotelekben felgyülemlett szemetet és elégetik a tengerparton. Hű, rossz látvány, rossz szag, minden csak nem megoldás, de persze ez megint egy olyan dolog, amit a fejlett világ okoz és a fejlődő nyeli le. Szóval égnek a német, angol, holland, amerikai turisták által odacipelt félig teli napolajas flakonok, elszakadt strandkendők, megkarcolt napszemüvegek, sok-sok elhozott majd feleslegesnek bizonyult otthoni kacat, meg az itt fogyasztott sörös és üdítős palackok, stb..

A légszennyezettség fő okozói a közlekedés és a rengeteg szénerőmű. Persze itt is vannak jó pontok. A közlekedés egyértelműen telekocsis, sosincs üres járat, valamint a sok autó mellett azért mégiscsak India büszkélkedhet a világ legnagyobb vasúthálózatával. A szénerőművek mellett pedig főként Dél-Indiában elég sok szélkerék és napkollektor is termeli az energiát. :) Itt Bangalore-ban a legtöbb ház tetején látni napkollektort, vagy minimum egy fekete víztározó hordót, ami szépen felmelegszik napközben. Én konkrétan ennek a házunk tetején található hordónak köszönhetően jutok néha langyos zuhanyhoz.

Vásárlásnál a legtöbb árus képes még két szem paradicsomhoz is nagyméretű nejlonzacskót adni, állandóan vissza kell utasítani őket, vagy szólni előre, hogy thanks, no plastic. Természetesen voltam már nejlonzacskó-ellenes tüntetésen is. :) Néhány termék csomagolásánál viszont előszeretettel használnak régi újságpapírt. Ez is remek ötlet és még vicces, jópofa dolog is vinni valakinek egy üveg bort vagy egy szál virágot a tegnapi Hindustan híreivel. :)