Kivel? Hol? Miért? – orosz módra

Kicsit visszaolvastam a blogomat, legutóbb ezzel a címmel 2009. szeptember 8-án írtam egy bejegyzést. Most vegyük sorba mindezeket hét hónappal később Oroszországból.

Egyedül. És egyetlen magyarként. Már megint.

A csodás Nyizsnyij Novgorodban.

Mert: gyerekkori vágyam volt Szibériába vagy legalább a közelébe eljutni, szeretnék megtanulni minél jobban oroszul, és mert olyan országot szerettem volna választani, ami teljesen eltér Indiától, hogy minél változatosabb kultúrákban próbálhassam ki magam.

Önkéntesként dolgozom, ami teljesen eltér az indiai munkámtól. Annyi azonos, hogy fizetést itt sem kapok, de uniós állampolgárként egy Európai Uniós pályázaton elnyert pénzösszegből gyakorlatilag minden kiadásomat finanszírozzák. A pályázat pénzügyi kerete 6000 euró, ez magában foglalja a kiutazásom és vízum ügyintézésem teljes költségét, a fél évre szóló oroszországi lakbéremet és balesetbiztosításomat, plusz az orosz nyelvi oktatásomat. Indiához képest, ahol magam vásároltam a drága repjegyeket és fizettem szinte minden egyes egyéb költségemet, azt hiszem magától értetődő, hogy most egyenesen a „pénzügyi mennyországban” érzem magam. J

Az egyik legnagyobb helyi civilszervezetnél önkénteskedem, akik Európa minden pontjáról fogadnak 20-30 év közötti fiatalokat és többnyire gyerekekkel kapcsolatos intézményekben kínálnak nekik önkéntes munkát. Én egy iskolában dolgozom hátrányos helyzetű vagy mozgássérült 10-12 év körüli gyerekekkel. Szabadidős programokat szervezek nekik és játékos angol órákat tartok. Imádnivalóak! Szeretek oda járni, a gyerekek is láthatóan megszokták már a jelenlétem és hiányolnak, ha nem látnak. Az iskola pedig szuperül néz ki, ne egy lepattant szocreál hangulatú épületet képzeljünk el, hanem egy szép, új, barátságos kinézetű iskolát, modern berendezéssel, szép udvarral, sok játékkal, gyönyörű falfestéssel. Szeretnék otthon is több ilyen iskolát látni. J