Ez pillanatnyilag a kedvenc idézetem.
A mondat egy amerikai lány moszkvai útinaplójából való, a teljes történet pedig itt olvasható:
http://place2place.blogs.com/studio/
Próbálom felidézni az itt töltött 6 hónap alatt hányan is néztek amerikainak, amikor még az igen csak hiányos orosz nyelvtudásom miatt inkább angolul kértem útbaigazítást. Bár még mindig nem beszélek tökéletesen angolul, és az akcentusom cseppet sem hasonlít az amerikaihoz, mégis itteni mércével teljesen autentikusnak hangzik bármi, amit mondok. Egy idő után a "Can you tell me, please..?" vagy a "Do you speak English?" kezdetű kérdéseimnél már automatikusan kezdtem neki a fejrázásnak. Biztos voltam benne, hogy válasz helyett egy kérdést fogok kapni: "USA?". Akik pedig mégsem kérdeztek vissza, azoknál kezdem megérteni miért is volt sokszor annyi nehézségem. J
Kezdet és vég.
Még két nap az országban, amely legyőzte Napóleont és a németeket, és amely egyáltalán miért is bonyolódna bele bármibe egy amerikaival (vagy egy angolul beszélő magyarral)? J
