Női egyenlőtlenjogúság

Indiában van már nagyon sok modern, jól felszerelt kórház, drága ultrahang és egyéb készülékekkel. Az egyetlen dolog, ami mai napig tilos, az hogy az orvos előre elárulja a gyermek nemét. Ehelyett nagyon helyesen csak annyit mondanak, egészséges baba lesz. Valószínűleg, ha a családok már a korai hónapokban értesülnének arról, hogy lánygyermeket várnak, akkor többen elvetetnék a magzatot, mivel a fiúgyereknek még mindig nagyobb értéke van.

Jellemző, hogy elkülönítenek minden Európában teljesen koedukáltan működő megszokott napi dolgot. Már írtam, hogy általában vannak külön lány- és fiúiskolák. Emellett pl. a varrodák, fodrászatok között is külön kell keresni olyat, amiket nők számára tartanak fent. Az uszodákban van ún. „ladies time”, amikor végre a nők is úszhatnak egyet. Persze ne is gondoljunk itt csini bikinikre, a dress code többnyire szári, vagy hosszú nadrág valamilyen blúzzal. Még nem mertem kipróbálni, félek, hogy a 8 méter hosszú nehézselyemből készült, ráadásul vízzel megtelt szárim olyan súlyt képezne rajtam, hogy rögtön a medence aljára süllyednék. :)

Általában a hindu nők nyitottabbak, ők sokat mosolyognak, és néha odalépnek hozzám az utcám, megkérdezik a nevemet vagy, hogy melyik országból jöttem. A muszlim nők persze zárkózottabbak, sokan hosszú, teljesen fekete mindent eltakaró csadorban járnak. A mindent értsük úgy, hogy mindent! A ruha földig ér, elrejti a hajat és az arcot, sőt még a szemük is takarva van egy fekete kicsit áttetsző vagy hálószerű anyaggal. Ami furcsa, hogy bár még mindig ragaszkodnak ehhez a régi, kényelmetlen öltözethez, ezt a mai legmodernebb technikai vívmányokkal kombinálják. Múltkor egy átkelésre várakozásnál a mellettem álló nő hip-hop olyan kütyüt húzott elő a csadorjából, ami szerintem nem egyszerűen volt laptop, hanem inkább egy teljes műholdirányító központ berendezésére emlékeztetett. Jellemző, hogy útközben mindig telefonálnak, persze az enyémnél vagy tízszer drágább és modernebb mobilokon. Sosem tudom eldönteni, hogy ilyenkor vajon csak a szigorú férjük vagy apjuk hívhatja őket és nekik kell folyamatosan beszámolniuk arról, hogy mikor melyik utcán haladnak el, vagy esetleg a barátnőikkel pletykálhatnak a legújabb sztárhírekről és fogyókúra tippekről. Talán az utóbbi a kevésbé esélyes. Másik meglepő, hogy sokan teljesen egyedül motorral közlekednek. Nálunk otthon sokkal vagányabb dolognak számít, ha egy nő tud motorozni, mint az hogy mondjuk rövid ujjú pólót visel. :)

Férfiak és nők

Kevés szó esett még India népességéről. Találtam nagyon tuti 2009-es adatokkal megspékelt wikipédiás anyagot. Ha valakinek nincs ideje bogarászni, néhány dolog röviden magyarul. India manapság közel 1,2 milliárd lakossal rendelkezik, néhány éven belül pedig túllépi Kínát is és ezzel a világ legnépesebb országa lesz. A lakosság 70%-a él vidéken, 30% nagyvárosokban. A várható átlagos élettartam 70 év. A nemek közötti arány nem egyenlő, több férfi van. A nők átlagosan három gyermeket szülnek.

http://en.wikipedia.org/wiki/Demographics_of_India

Az utcán sétálva számomra a legszembetűnőbb a férfiak nagy száma. Olyan mintha a nők rejtve lennének, sokkal több férfit látni és a foglalkozások javarészét is csak férfiak űzik. Persze ez néhány esetben logikus, hiszen az utcán látható foglalkozások többsége tényleg férfias mesterség: építkezéseken dolgozók, biztonsági őrök, portások, taxisofőrök. De néha azt hiszem, hogy hindi nyelven pl. a takarítónő és pincérnő szó sem létezik. A hotelekben dolgozó takarítószemélyzet is főként férfiakból áll, éttermekben még sosem láttam női dolgozókat. Két környékbeli szupermarket kivételével az összes többiben férfi pénztáros van, sőt a ruhaüzleti eladó is férfi. Ráadásul itt minden utcasarkon találni egy varrodát, ill. mivel a legtöbb embernek nincs otthon vasalója, ezt is az utcán végzik. Felállítanak egy kis bódét és reggel munkába menet be lehet adni a tiszta ingeket, nadrágokat; pár rúpiáért cserébe pedig délutánra kivasalják. Nos igen, itt a varrást és a vasalást is természetesen férfiak végzik, ami adhat egy kis okot az emancipációra, de ne essünk bele a csapdába..

Persze tudom, nem élek még annyira régóta Indiában és lehet más tartományokban ez a foglalkoztatottsági arány jobb, mint amit eddig én láttam. Megkérdezett kollégáim is két kivétellel mind azt mondták, hogy természetesen anyukájuk, nővérük is eljár dolgozni és munkát vállalni, szóval már a legtöbb nő elvileg nem „csupán” a háziasszony és anya szerepet tölti be. Itt az irodában nálunk jobb a nemek közötti arány, van jópár fiatal kolléganőm, persze sokkal több azért a férfi kollégám.

Diwali celebration

Néha azt hiszem az egész világgal csevegek..

Most hétvége újabb fesztivál és fontos hindu ünnep. Grace egyébként még mindig Delhiben, szóval azóta is egyedül (már vagy három hete), de persze már rögtön reggel küldjük egymásnak a „Happy Diwali!” jókívánságokat, mintha egész életünkben mást sem tettünk volna csak a Diwalira készülnénk. :) Szóval rendben mennek a brit-magyar Delhin és Bangalore-on átívelő kapcsolatok.

http://en.wikipedia.org/wiki/Diwali

Délután közös teraszról bambulás és teraszpárkányon lógás a nepáli és az újdonsült szomszéd japán srácokkal. Este vacsi James-szel (from London) és közös tűzijátéknézés a tetőről. Nem egyszerű tűzijáték, plusz petárdák ezrei (csak kapkodjuk a fejünket) és dobos felvonulás az utcán nagy zsivajjal. Ha ezen a hétvégén körbenézel a házakban, lehet tudni, hogy muszlim vagy hindu családok otthonai előtt haladsz-e el, ugyanis a hinduk ablakba helyezett gyertyákkal, mécsesekkel jelzik a Diwali ünneplését. Szolidaritásból én is kiteszek azért egy gyertyát az ablakba. Közben pedig James-szel mérgelődünk, hogy nem sikerül megörökítenünk a tűzijátékot, az összes fotó túl sötét és nem ad vissza semmit a fesztiválhangulatból. Így most kép nélkül, mindenki képzeletére van bízva, hogyan is nézhet ki egy tűzijátékos, zajos, felvonulásos, mécsesekkel díszített éjszakai pálmafás látkép Bangalore-ban..

Étel

Indiában az egyik legjobb dolog, hogy a legfinomabb ételek közvetlen az utcán és bármikor elérhetőek. Minden utcasarkon látni valamilyen árust, mások pedig a háromkerekű kocsijukat húzzák végig a környék összes utcáján és arról kínálják a friss zöldségeket, gyümölcsöket. Íme a legolcsóbb csemegék:

5 Rs/2-3 szelet vastag húsú frissen megtisztított ananász

8 Rs/főtt kukorica

10 Rs/2-3 darab banán vagy egy kis adag vegyes gyümölcssaláta banánnal, ananásszal, papayával és dinnyével.

Gyümölcsökből a drága árkategóriát az alma, körte és narancs képezi, zöldségek közül pedig a gomba a legnehezebben és legmagasabb áron beszerezhető. Minden más fillérekért és bárhol megvásárolható.

Ebédelni az irodához közeli kis éttermekben szoktam a kollégákkal. Többnyire hagyományos indiai ételt. Általában dalt, dosát, gobit, chapatit vagy valami hasonlót rendelek. A chapati egy palacsinta formájú sós tésztaszerűség és köretként (kenyérként) fogyasztják különböző zöldséges vagy húsos ételekhez. A gobi karfiolból készült erős, csípős, fűszeres étel, de nagyon finom. Rizst lehet kérni persze bárhol, ezt többnyire egy sárgás színű, szintén erős, chili paprikás szósszal szoktam enni. Első alkalommal ömlött a könny a szememből. Most már meg tudom enni sírdogálás nélkül. :) Legújabb kedvencemnek még mindig nem tudom a nevét, de amolyan rántott zöldségszerűség. Fel van karikázva nagyon vékony karikákra sárgarépa, krumpli, lilahagyma, felszeletelve kaliforniai paprika és zöldbab, majd mindez nem teljesen bepanírozva, hanem inkább csak lisztben megforgatva és forró olajban kisütve. Szoktam hozzá zöldsalátát kérni. Hmmm, meleg, ropogósra sütött zöldségek, hideg, friss salátalevelekkel és uborkakarikákkal, a legfinomabb párosítás! Ha nem lenne idő étteremre, akkor pedig itt van az irodától öt percre található kedvenc melegszendvicsesem, a világ legjobb háromemeletes vega szendvicsével 25 Rs-ért.

Azért nem árt néha óvatosnak lenni. Volt már pár melléfogásom, amikor olyan ételt/italt rendeltem, hogy arra számítottam egyenesen a mennyországot fogom a számban érezni és ehhez képest azóta sem tudom hogyan bírtam magamon uralkodni, hogy rögvest a tányéromra ne köpjem! Néhány dolog leírva nagyon jónak hangzik, mégis szerintem pocsék ízűk van. Így jártam a mandulás tejjel, amit a helyi szupermarketben lehet beszerezni. Mivel itt a tejtermékek viszonylag ritkák, nagyon megörültem neki és azonnal vettem is egyet a gusztusos csomagolású, csalogató ízű tejecskéből. Annyiban természetes, hogy ha kiöntöd egy pohárba a tetején úszik két darab félbevágott mandula, amúgy csak tartósítószer és színezék az egész, borzalmas mellék- és utóízzel. Másik pofára esésem a papaya turmix volt, ami azért meglepő mert ez ráadásul tartósítószerektől mentes, frissen készítik az utcán, de hozzáöntenek még valamilyen gyümölcsleveket és édesítőszereket. A végeredmény itt is borzalmas! Az utolsó és egyben legrosszabb élményem a mangó szósz. Ezt tényleg nem tudom mihez hasonlítani! Ha azt mondom, hogy kicsit tán olyan, mint az általam szintén utált kínai édes-savanyú mártás, akkor az még semmi. Ez egyszerre cukros, sós, csípős és keserű! Előszeretettel fogyasztják rizs mellé, nem győzöm visszautasítani. Szögezzük le vannak olyan ételek, amelyek magukban a legjobbak. Elrágcsálni egy marék pirított mandulát, megenni egy szelet friss papayát vagy mangót jó dolog, de mindezeket más összetevőkkel elkeverni és fűszerezni, vétek!

Az indiai éttermekben két dolgot kap ingyen és automatikusan minden vendég. Legelőször kihoznak egy kancsó vizet az asztalra, ezzel ha valaki óvatos szeretne lenni, nem árt vigyázni, mert a legritkább esetben töltik fel tiszta ásványvízzel. Általában a helyi, elvileg szennyezett csapvízből van, ennek ellenére én meg szoktam inni és semmi bajom. Az étkezés végén pedig kihoznak egy kis tányérnyi világoszöld színű mentolos cukorka formájú magokat. Ebből érdemes mindig venni pár szemet, finom és felfrissíti a leheletet. Elegáns helyeken még egy extra dolog jár az étkezés után: egy mélytányér meleg víz citromkarikával. A citrom a „szappan” és a víz értelemszerűen a kézmosó. Olcsó vagy középáras helyeken, ha megelégszel egyféle étellel és a helyi vízzel, akkor 50-60 Rs-ért meg lehet ebédelni, drága éttermekben, több fogással több száz rúpia is lehet a számla.

Képen a konyhapultunk egy része és a mai zöldséges tészta vacsorám.