Pénzek és nyelvek

A két legszembetűnőbb dolog, ha külföldön élsz, nem forintban fizetsz, és nem magyarul beszélsz. Nézzük sorjában, amikor megérkeztem fél év India után mindent rúpiára számoltam át. Aztán rájöttem, hogy ez nagyon csalóka, most mégis Európában vagyok, és akárhogy számolom itt Ázsia után minden méregdrágának tűnik, tehát viszonyítsam az árakat inkább forinthoz. Egy rubel márciusban 6,7 Ft volt, eszembe jutott, hogyha nem is érint már a hazai belpolitika, annyit azért illene ellenőriznem, hogy a választások alatt mennyit esett vagy nőtt. Mert egy dolog biztos, ha otthon szavaznak, bármi legyen az eredmény, minden deviza árfolyam változik. Igen, most 7,3 Ft. A többi euró övezetből érkezett barátom pedig folyamatosan euróban gondolkodik. Na és akkor itt jön a kérdés a hétvégére vásárolt 200 rubeles koncertjegyem, hány rúpia, hány forint és hány euró? Néha azt érzem minden pénzem az árfolyam ingadozáson és a külföldi készpénz felvét banki költségén úszik el. Mielőtt végképp feladtam volna, elhatároztam, nem érdekel mi mennyit változik. Jelenleg Oroszországban és rubelből élek. Három hónap után pedig azt az egyszerű kérdést, hogy valami drága vagy olcsó, már el tudom dönteni szorozgatásak és osztások nélkül is. Ha valaminek rubelben van megadva az ára, az éppen megfelel.

Nyelvből még mindig az angolt használom a legtöbbet. Kiolvastam éltem első 500 oldalasnál hosszabb angol nyelvű regényét. Nem mintha ez sokat jelentene, vannak könyvek, amik alig 200 oldalasak mégis tele vannak új szavakkal, nehéz kifejezésekkel. Ez viszont csupán egy hosszú romantikus történet volt, ahol maga a sztori és a végkimenetel is több mint egyértelmű. J

Ami a legmeglepőbb, hogy az angol mellett néha a németet is használom. Végig tanultam a gimnáziumban, de borzalmasan rossz voltam belőle. Az egyetlen nyelv volt, amit nem is akartam soha igazán megtanulni, és mindig is ronda hangzásúnak tartottam. Most kiderült, hogy mégsem volt hiába a sokévi tanulás. Engem is meglepett, de íme, 10 évvel a gimi után értek németül! J A körülöttem élő osztrák, német és holland önkéntesek néha szívesebben beszélnek németül, persze udvariasan rákérdeztek, hogy nem zavar-e engem, meg ha nem értem visszaválthatnak angolra. Én meg: „Go on! I can follow the conversation.” És tényleg! Szóval kifejlesztettünk egy új nyelvet, ők németül kommunikálnak, én meg ha hozzá szeretnék szólni valamit, akkor azt inkább angolul mondom, a lényeg hogy megy a beszélgetés.

Szégyenszemre oroszul viszont még mindig nem tudok sokat. Ami megy: olvasni, borzasztó lassan, de tudok, beszélgetni, csak nagyon alap dolgokról, kicsi szókinccsel, rossz nyelvtannal, írni, ha nagyon muszáj, akkor nyomtatott betűkkel. Kedvencem az „l” betű, a legjobban pedig a „d” cirill betűs változatát utálom. Most viszont, hogy már egy kiolvasatlan angol nyelvű könyv sincs körülöttem, elhatároztam elkezdek egyet oroszul. Szerintem olvasással, kezdetben gyerekkönyvekkel, vagy egyszerű történetekkel könnyebb megtanulni egy nyelvet. Meg amúgy is szükségem van valami orosz nyelvi aktivitásra, mivel rendes nyelvóránk csak heti kétszer van. Viszont érdekes, ahogy kezdesz megtanulni egy nyelvet, pláne, ha anyanyelvi környezetben, akkor alapszókinccsel is sok dolgot le tudsz fordítani és megérteni milyen kifejezést miért és mire használnak. Kézenfekvő, hogy a „kreml” várat jelent, kicsit meglepőbb, hogy a „voda” a víz, és a „ka” az oroszban is kicsinyítő képző, vagyis a „vodka” szó szerint csupán vizecske. J A „vlagyi” messzit, távolit jelent, „vosztok” pedig keletet, tehát Vlagyivosztok maga a Távol-Kelet. Másik sajátosság, ahogy az orosz anyanyelvűek és más nyelven nem beszélő emberek viszonyulnak hozzád. Gondolkoztam rajta, hogy következő mondatnak betanulhatnám: „akkor sem tudom mit jelent ez a szó, ha ordítva mondod”, de maradjunk az udvariasságnál. Ez a rossz beidegződés, szerintem majdnem minden népben benne van. Csak halkan jegyzem meg, szerintem ahelyett, hogy ugyanazt a szót mondjuk egyre nagyobb hangerővel, jobb megoldás a szinonima használat, körülírás, vagy mutogatás.

Magyar? A magyar nyelvvel való kapcsolatom egyre inkább erre a blogra szorul. Rendesen szemtől szemben, utoljára Ferihegyen beszéltem. Még ha távolról is, de élőben az utóbbi hónapokban kizárólag a szüleimmel telefonon és skype-on. Email-en és chat-en keresztül néhány baráttal.

Kép az angyali gyerekekkel, akiknek angolt tanítok. J