Rég nem írtam már, pedig minden rendben.
Szeptemberben a lehető legjobban zárult le a fél évnyi „önkéntes orosz száműzetésem” és ismét szerencsésen hazaérkeztem Budapestre. Első találkozás a mindeközben született unokahúgommal, és sokadik a többi „csak egy ideje nem látott” családtaggal vagy baráttal.
Amit leginkább adott az elmúlt év önkénteskedése az a stressz mentesség, valamint az Indiában megismert másfajta életstílusnak, jógának, vagy az oroszországi sérült gyerekekkel való foglalkozásnak köszönhetően egy végtelenül lelassított tempó és sok türelem. Elhatároztam, hogy nem sürgetem magam, hagyok időt végiggondolni mindent. Gondolkodni pedig utazás közben mindig jól lehet, így belevetettem magam Európába. Először egyedül repülővel Dublinba, pár nappal később onnan vonattal Belfastba. Találkozás kint dolgozó magyarokkal, ott tanuló volt indiai kollegámmal, és utazás alatt megismert új román és kínai srácokkal. Majd pedig irány Bécs a jól ismert amerikai útitárssal, akivel bármennyire is jó volt a keralai álomvakáción, mostanra egy biztos, újabb folytatás már nem lesz. Ismét Budapest, és most ennyi utazgatás, semmittevés után egyre erősebben él bennem a vágy, hogy szeretnék belevágni valami új nagy feladatba.
Az Unió szerintem egyébként egyre kommerszebb képet fest. Talán az árakban van némi különbség, bár azok is kiegészítik egymást. Mindegyik tagállam issza még a válság levét, csökkenő munkahelyekkel, emelkedő tandíjakkal, és mindezekbe közbeékelt egy-egy tüntetéssel.
Válság ide vagy oda, én most értem el megint egy új fejezet kezdéséhez, és még nem tudom hol vár rám mindez. Talán maradok Magyarországon vagy szembetalálom magam megint egy újabb országgal, földrésszel.. Egy tuti, szuper évet zárok! Fél év India, fél év Oroszország, megannyi kisebb utazás, és temérdek élmény! Remélem hasonlóan jól fog folytatódni és hamarosan belefoghatok valami új és hasznos dologba. J
