Ítéletidő

Az elmúlt hetekben a szmog felváltva vagy eltűnt a város felől vagy épp visszatért. Mindezt a lehető legkiszámíthatatlanabb módon, amikor már mindenki azt gondolta, többet nem éghet az erdő, akkor gyulladt ki megint és hordott fekete füstfelhőt Nyizsnyij fölé. Pontosan nyolc napja volt a legutóbbi tűz a már utóbbi hetekben megszokott 40C-os hőmérséklettel összekötve. Szerda óta megint a feje tetejére állt minden. Ha nem itt élnék, nem hinném el, hogy ilyen idő létezik. Egyértelmű, hogy hőség, szárazság és tűzvész idején mindenki örül egy kis lehűlésnek és esőnek, de ez nem egyszerű hidegfront, hanem hurrikán erejű szél, jégeső, és kevesebb, mint egy hét alatt 22C-os hőmérsékletváltozás.

Legextrémebb élményként egyértelműen az időjárás marad meg bennem Oroszországból. Márciusi megérkezésemkor felváltva volt 0 vagy -20C. Áprilisban szinte 2-3 nap alatt felolvadt a teljes Volga, eltűnt minden hó, és olyan erővel sütött ki a nap, hogy egyik hétvégén nyári ruhában szaladgáltunk és pikniket szerveztünk a folyóparton. Majd május első hétvégéjére megint hóesés érkezett. Június megint felemásra, hol nagyon naposra, szárazra, pár napig pedig hidegre és esősre sikeredett. Aztán megérkezett a július minden idők orosz melegrekordjával: Moszkva 45C, gyakorlatilag épp csak a napsugártól teljesen öngyulékonnyá váló erdő. Közép- Oroszországszerte több száz erdőtűz, kitelepített családok, oltás közben meghalt tűzoltók, kiégett családi házak. Most pedig 18C, pusztító jégeső és szélvihar.

Szerdán olyan erejű jégeső és tomboló szél volt, hogy órákon keresztül a fél városban nem volt áram, ami egy másfél milliós városnál elég elképesztő. A vihar lesodorta az antennánkat a ház tetejéről, de ismét szerencse, hogy csak ennyivel megúsztuk.

Nem gondoltam volna, hogy Oroszországba költözésemtől az időjárás előrejelzés lesz a leggyakrabban olvasott honlapom, de előzetes információ nélkül egyre inkább lehetetlennek látszik bármilyen programot szervezni másnapra.

Aggodalomra azért nincs ok, a következő bejegyzésem arról fog szólni, hogy micsoda remek élményekben volt részem azon a legalább 3-4 tűz- és hurrikánmentes napon. Addig pedig egy német újságcikk, demonstrálva, hogy a hírnév ismét rám talált. J A cikket a Voronyezsbe látogató német fiú írta a gyerektáborról és az azt követő tűzvészről, a képen Rada, Alex és Burni mellett szerepelek.