Keralából éjszakai buszozással érkezünk vissza Bangalore-ba. Egy nap munka, egy nap búcsúzkodás, és eljön, amit már néha vártam is, meg amitől féltem is, véget ért indiai projektem. Fél év, és hogy mi minden is fér bele ennyi időbe, most itt kavarog a fejemben. Rengeteg új ember, új tájak, kultúrák, vallások, életformák, ízek, színek, hangulatok. Repkednek a gondolataim, a sokkoló, novemberben is tikkasztóan meleg és nyomornegyedekkel teli Mumbai, életem leghosszabb vonatútja, két fantasztikus hét Delhiben, a legfurcsább karácsonyom Gokarnán, a cirill betűkkel és turistákkal teli Goa, meg persze a keralai csodanyaralás. J Új indiai barátok, kollégák szinte a Föld minden pontjáról, Grace és Brooke a két szuper lakótárs, és egy szerelem. Hát ez lenne az én Indiám nevekben és számokban. Nem kevés élmény. El is határozom, nem búcsúzkodom sokat. Még nem tudom, hogyan és mikor, de most azt érzem, hogy jövök én még ide máskor is. Van kikhez jönnöm, és vár még rám ezerféle látnivaló. India, a hely, amit vagy utálsz, vagy imádsz, de senki sem lehet iránta közömbös, és soha senki még évek múltával sem ismerheti ki igazán.
A hazafelé repülésem megismétli önmagát. Most már tudom, Párizs imád engem és mindig legalább egy napra marasztal. Ismét az Air France fizeti a szállodám és a teljes ellátást. Így Párizsban fél év után először eszek újra kontinentális reggelit, finom sajtokkal, vajkrémmel és baguette-tel, a vacsorához pedig francia bort kortyolgatok. J
Egy nap csúszással, de szerencsésen elérem Budapestet. Itthon vagyok, oroszul tanulok és vízumot intézek, már megint. Egyébként semmi más dolgom nincs, csak látom, hogy rajtam kívül itthon mindenki elfoglalt és gondterhelt. Kicsit hiányzik a mosolygós, napsütéses India. Fázom, de próbálom edzeni magam, leszek én még ennél hidegebben is! Következik fél év Oroszország. Legközelebb Moszkvából, vagy valahonnan Szibéria környékéről jelentkezem. J
