Mumbai

Eljött végre az idő, hogy elhagyjam Bangalore-t, ugrás bele a hatalmas Indiába! Az ugrás persze túlzás, némi lelkiismeret furdalás mellett (mégiscsak egy környezetvédelmi szervezetnek dolgozok) hajnali 3-kor kelés és taxizás a reptérre, majd repülés Mumbaiba.

Hármasban utazunk: csak csajok, Karuna, Asliah és én. Karuna Kashmirban született és fél éve él Bangalore-ban, Asliah eredetileg török, de Amszterdamban él, azaz most két hétig épp Indiában. :) Az út célja pedig munka, találkozás két környezetvédelmi jogásszal, megbeszélés más szervezetekkel, részvétel egy konferencián stb.

Mumbai a legzsúfoltabb, legfülledtebb és legzajosabb város, amit életemben láttam! 16 milliós – vagyis több mint másfélszeres Magyarországnyi – szó szerinti megacity. Tömeg mindenütt, és 30 fok feletti hőmérséklet novemberben. Ide tényleg csak az látogasson, aki bírja a strapát. :) Arra gondolok, hogy ehhez az emberáradathoz és zajhoz képest még a korábban megjárt tunéziai és egyiptomi bazárok is semmiségnek számítanak. Egy lépést nem lehet tenni anélkül, hogy le ne szólítsanak, Madam! vegyen ebből és ebből, és ez most nagyon olcsó, erre itt biztosan szüksége lesz stb. Szóval vásárolok, újabb indiai ruhát, fülbevalót és üvegből készült csodaszép karkötőket (nektek lányok!).

India a fejlődő ország, igen, szemmel látható. Az ország, ahol 400 millió ember napi egy dollárnál kevesebből él, az utcán alszik, eszik, wc-zik.. Nincs másuk csak egy váltás ruhájuk és egy takarójuk. Közben meg zajlik a business ezerrel, minden sarkon mobil és laptop boltok, multik garmada, épülő felhőkarcolók, ötcsillagos hotelek, kutatóközpontok és élénk tudományos élet. Van sok százmillió nincstelen, de ugyanakkor már nem lehet azt mondani, hogy India mindent megesz, amit a fejlődő világ diktál. A legnagyobb érdemnek számít, ha valaki tanult és új tudományos sikereket ér el. Orvostudomány, IT szektor, nem fejlődő, hanem inkább dübörgő ipar. India 1,2 milliárdos lakosságával maga a fejlődés és a jövő, és mindezt most Mumbaiban érzékelem a legerősebben.

Mumbaiból már a környezettudatosság jegyében vonattal megyünk tovább. Hét óra a világ legnagyobb vasúthálózatán egy középáras alvós, háromemeletes szűk kabinban. Mármint három ágy van egymás felett, kb. 40-50 cm-nyi távolságra. Lefoglalom a középsőt, és az út végére a lányokkal már úgy ugrálunk a három ágy között függőlegesen, mint majmok a fán. :) Az eddigi legjobb utam Indiában, gyönyörű tájjal és teljes reggeli, ebéd kiszolgálással.

Kép a színes mumbai bolhapiacról és rólam az indiai vasúton.