Indiai-óceán

A hétórás vonatúttal Ratnagiribe érkezünk. Ez nem lesz a kedvenc városom, viszonylag kicsi, kevés látnivalóval és semmi szórakozási lehetőséggel, viszont a konferencia, ami miatt odautazunk nagyon jó és érdekes. Sok új ember, civilszervezetek, helyi mozgalmak.

A legizgalmasabb pedig, hogy bejárjuk a környék falvait is. Maadban, a legszebb kis falu közvetlen az óceán partján, 400 lakossal, ici-pici házakkal, de felszerelve minden szükséges dologgal, egy általános iskola és egy orvosi rendelő, és persze hindu szentély minden kis ösvényen. Életemben nem találkoztam még ennyire barátságos és közvetlen emberekkel. Persze a legtöbben szerintem még nem is láttak fehér embert, így nem nehéz kitűnnöm az úgymond 400 fős tömegből. :) Rögtön meghívnak teára, kávéra, és hiába szabadkozom, kapok tőlük egy nagy szatyor helyi, organikus termesztésű rizst is.

A falu és az egész régió bővelkedik a védett állatokban és növényekben. Jelentős biodiverzitási forrópont, egyenlőre még érintetlen természeti látképpel. Így különösen szomorú, hogy a francia Areva épp ide tervezi hat új reaktorát. Veszélyes nukleáris erőművek, kontra elszigetelt kis falvak és csendes természet. Tippelni sem merek, vajon ki nyeri majd a csatát. :)

Itt nyitják meg a konferenciát, ami nem hasonlít az Európában megszokottakra. Inkább közös éneklés (helyi marati nyelven) és táncolás, csatakiáltások. Rögtön nagy hibát vétek, helyet foglalok a hallgatóság soraiban, mire valaki felhívja a figyelmemet, hogy igen, ez a férfi szakasz. Ja persze, már majdnem elfelejtettem, hogy itt minden szeparáltan zajlik és nem illik egy férfi mellé leülnöm. Átpattanok a női sorokba, de végülis felesleges, mert közben a pulpitusról már mondják a nevemet: „Orsi, environmental activist from Hungary”. Ez kétségkívül én vagyok! :) Innentől már kezd konferencia jelleget ölteni a dolog, sok beszéd következik: polgármester, orvosok, jogászok, emberi jogi aktivisták, környezetvédők. Ezt követően pedig lecsap rám a helyi TV, és újságírók hada vesz körül. Ripsz-ropsz három interjút adok. Másnap pedig látom is magamat a helyi lapokban, na igen egyszer mindenkit megtalál az öt perc hírnév. :)

Képen Karunával egy legalább öt szál deszkából összeácsolt mini ladikon az Indiai-óceán egyik kis öblében.