Hétvége

A mostani hétvége egyben háromnapos ünnep. Pénteken volt Gandhi születésnapja, ami azonkívül, hogy az ENSZ által 2007 óta hivatalosan az erőszakmentésség nemzetközi napja, itt már nagyon régóta nemzeti ünnep és hivatalos munkaszüneti nap. Szóval van három szabad napom tök egyedül. Grace még mindig Delhiben, a többi újdonsült ismerős, kolléga szintén úton, vagy elfoglalva munkával, családdal. Úgy döntök, hogy egyedül nem megyek messzire, de alaposabban felfedezem Bangalore-t, a környéket és az embereket. Péntek este az utcánkban sátrakat, pavilonokat állítanak fel és nagy ünneplés veszi kezdetét. Egy rövid ideig becsatlakozom, de nem értek semmit a hindu nyelven elmondott beszédekből, utána viszont van rengeteg zene és augusztus 20-át megszégyenítő tűzijáték.

http://en.wikipedia.org/wiki/International_Day_of_Non-Violence

A szombat és vasárnap nagy sétákkal, fényképezéssel és vásárlással telik. Rengeteg hindu templomot látok. Ebben a városnegyedben majdnem minden harmadik házat egy kisebb vagy nagyobb, de csodálatosan díszes és szép hindu szentély követ. Találok sokféle boltot, nagy szezonvégi kiárusítást és megveszem életem rögtön első két száriját. :) Az egyik tiszta selyem, sötétlila, a szélén arany csíkkal, 200 Rs, a másik pamutszerű anyagból készült, sötétzöld, sárga indiai hímzéssel, 130 Rs. Mondjuk varrónővel még igazítani kell majd rajtuk, hogy teljesen hordhatók és készek legyenek, de már alig győzöm kivárni!

Hazafelé még bemegyek a már jól ismert és kedvenc zöldségesemhez. Amióta itt lakunk mindig ennél a bácsinál vásárolunk és nagyon kedves, már törzsvásárlóknak kijáró örömmel köszönt. Mindig szép és sokféle zöldsége van, ráadásul hihetetlenül olcsó, és azon szokott viccelődni, hogy biztosan kifelejtek valamit, szóval a szerinte hiányzó dolgokat odaadja mindig ajándékba, hogy rendes indiai ételt főzhessek. Ma potom 40 Rs-ért veszek nála néhány padlizsánt, paradicsomot, lilahagymát, krumplit, sárgarépát, kígyóuborkát, kaliforniai (amióta itt élek egyfolytában azon filózom, miért nem indiai?) paprikát, az ajándék pedig ezúttal egy csomag retek és néhány bazsalikomlevél.

A hétvége másik jó híre, hogy az apartmanban dolgozó egyik fiútól megtudom végre az Austin Town körzetében érvényes wifi kódot, szóval már netünk is van otthon. :)

A nagy öröm közben és után még kicsit alaposabban megismerkedem a személyzettel. Öten vannak, mindnyájan 20 év körüli helyes kis srácok. Ketten Észak-Indiából, hárman pedig Nepálból jöttek ide dolgozni. Három napon keresztül vonatoztak, mire elérték Bangalore-t, és még ők is elég újak a városban. Többségüknek legalább hat-hét testvére van még otthon, vagy sokak családja szanaszét, attól függően ki és hol talált munkát. Az egyik fiúnak már csak az anyukája él egyedül egy kis nepáli faluban. Lelkesen mondják, hogy mennyire szívesen megnéznék egyszer Európát. Nekem meg nem hiszik el, hogy én meg pont Nepálba vágynék. Az ember mindig mást akar..