Kevés szó esett még Grace-ről. Hol is kezdjem.. Indiába költözésem előtt két héttel életem legfurcsább emailje várt rám a gmail fiókomban. Kb. öt sor arról, hogy ő Grace, és eredetileg londoni, de most épp Bangalore-ban önkénteskedik, meg néha újságot ír, és ha megérkezem, akkor keressünk lakást és lakjunk együtt. Én meg a franc se tudja miért, egyből válaszoltam: „Hey Grace, I would be more than happy if we can rent a flat together.” Küldés gomb, majd gondolkodás.. hű ezt most tényleg jól tettem, ki tudja milyen ez a lány. Ráadásul India előtt húsz évet éltem a szüleimmel, aztán öt évet a pasimmal, a szakítás után pedig két évet egyedül. Ezek után épp 27 éves koromra essek bele a lánykollégiumok életébe? :)
Na mindegy, megnyugtattam magam, hogyha nagyon idegesítő lesz a csaj, legfeljebb elköltözöm majd.
És sajna a címben elsütöttem már a poént. Kevés embert ismerek, akik Grace-nél kedvesebbek, figyelmesebbek és szórakoztatóbbak lennének. A legjobb dolog, hogy vele lakhatok, bár annyira nem is nevezhetjük együtt lakásnak, mivel szinte mindig felváltva utazgatunk. Az együtt töltött idő viszont mindig konfliktusmentes és vidám. Ráadásul mindegy, hogy épp melyik indiai városban vagyunk, ő az, akit 1 Rs/perc díjért bármikor felhívhatok, és akitől bármit megkérdezhetek.
Már rögtön az első találkozás emlékezetesre sikeredett vele. Egész éjszakás beszélgetés, arról hogy akkor melyikünk mit is keres Indiában? Pasival, egyedül, mikor hogy? Szóval egyszerűen mindenről.. Reggelre pedig csak annyi maradt bennem, hogy igen pontosan három napja nem aludtam, és az elmúlt három nap alatt három különböző országban jártam (még emlékeztek az egynapos Párizsban rekedésemre?), és hogy mennyire szerencsés vagyok, Indiában lakom a legklasszabb brit csajjal. :)
Grace pluszpontja még, hogy remekül főz! Mondanom sem kell, erre is eléggé szkeptikus reagáltam, és amikor először megláttam a tűzhely előtt, finoman közöltem, hogy ne haragudjon, de hát a britek meg a főzés.. erre ő: „I know British cuisine is a shit.” Megnyugtató válasz, és finom vacsora.
A csillagos ötöst pedig a múlt héten improvizált egyórás magánszámával érte el, amiben összegezte az Indiában élő európai önkéntes lányok (vagyis mi!) szerelmi életét. Végigelemezte az összes helyi vagy külföldiként itt élő férfit, akikhez akárcsak két SMS-nyi közünk is volt, és előadta néhány tőlük kapott email és SMS brit szlenges változatát. Aztán kicsit szomorúan összegezte, hogy bezzeg én már kaptam üzenetet itt élő fiatal helyi sráctól, meg öreg, őrült amerikai hippitől, neki meg ilyet már nem nagyon szabad, mert mégiscsak együtt vannak fél éve a pasijával, aki persze a legokosabb, leghelyesebb, legtutibb srác, de fél év után már nincsenek „Yesterday night was really nice with you, and..” kezdetű üzenetek. Na igen, mikor melyik helyzettől boldog az ember lánya..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése