Két hét Delhiben: sok történés, munka kapcsán mindenkin csak a koppenhágai eredménytelenségből fakadó csalódottság látszik, de azért a szabadidő kellemes. Legtöbb időt Old Delhiben töltöm, ez sokkal izgalmasabb a modernebb, elegánsabb New Delhinél. A város utcáin hömpölyögnek az ember hadak, zsúfoltság mindenütt. Megnézzük a Vörös Erődöt, múzeumokat járunk, karácsonyi vásárra megyünk, sőt bemegyünk Delhi legnagyobb muszlim mecsetébe. Ezt napnyugta előtt pár percre meg szokták nyitni mindenki számára, ilyenkor elözönlik a turisták és a nők, többi időben csak muszlim férfiak látogathatják.
Visszafelé pedig vonat helyett most repülök, annyi a változatlan, hogy ismét egyedül utazok. És elég rendesen parázok, ugyanis Bhanu foglalt nekem egy elektronikus jegyet „Ms. Orsi” névre.. Előre bekészítem a történetet, igen az útlevelemben Orsolya szerepel, de ez ugyanaz a név, stb.. Feleslegesen idegeskedek, a helyi fapados Spice Jet épp rá se bagózik milyen névre lett foglalva a jegy, és fel sem tűnik nekik, hogy a két név különbözik, vagy legalábbis szó nélkül rám hagyják. :) A 40 óra vonatozás 3 óra repülésnek felel meg, a kérdés örök: vonat vagy repülő? Én sokkal többet repültem eddig életemben, mint amennyi időt vonaton, pályaudvarokon töltöttem, ezért ha vonattal utazhatok, akkor mindig „különlegesebbnek” érzem magam. Ráadásul a vonatozás sokkal kalandosabb és környezetbarátabb, de a repülés meg gyors, elegáns, kényelmes. Szummázom, hogy Delhi utamból a lehető legjobban jöttem ki, odafelé két napig nézegethettem az indiai tájat, visszafelé meg sikeresen mentesülök az alól, hogy a Szentestét egyedül töltsem útközben egy indiai vonaton. Ugyanakkor az is biztos, hogy az oda utamat még jó sokáig mesélhetem mindenkinek, a visszafelé repülésből pedig az egyetlen emlékezetes dolog életem első hivatalosan Orsi névre kiállított beszállókártyája. :) Ja és tetszik a reptér szlogenje: „a new delhi every day”.
Majdnem egy teljes napot töltök Bangalore-ban, ami mosással telik. Nincs mosógépünk, és irtó büszke vagyok rá, hogy hónapok óta képes vagyok minden ruhámat tisztán tartani kézi mosás, súrolás, áztatás útján. Mosás és csomagolás után pedig következik Gokarna!
Gokarnára négyesben utazunk: James, Claire, Joy és én. A legtöbb időt azonban egy ott megismert 26 éves, Shan nevű indiai sráccal töltöm, aki épp az esküvője elől menekült el Delhiből. Itt még mindig gyakoribb az úgynevezett „arrangement” a „love marriage-nél”. Szóval már megint a szerelem a téma. :) Grace aznap repül haza Londonba ünnepelni, így sajnos nem tud velünk lenni. December 24-én reggelre érkezünk meg a tengerpartra. Ilyen karácsonyom még nem volt: pálmafák, Indiai-óceán, nem hiszem el, december utolsó hete és égeti a talpam a forró homok! A szállásunk közvetlen a parton van, a táj gyönyörű, a part tiszta, és minden elképesztően olcsó. Gokarna indiai üdüléshez az egyik legjobb választás.
A Szentestét egy tibeti étteremben töltjük, valami momo nevű tésztás, krumplis, gombát eszek, hagyma-gyömbér-chili szósszal. Másnap reggel 10-kor én kelek elsőként, délre már túl vagyok a nagy adag mindennel megspékelt gyümölcssalátán (banán, papaya, ananász, narancs, kesudió, mandula, kókusz), némi úszáson és napozáson, ez megy egész nap, esténként pedig tengerparti tánc-dal fesztivál, azaz masszív elektronikus tombolás és tompulás. Ez így megy egészen december 30-áig, amikor 12 óra buszozással elérjük Bangalore-t. Szóval most újévre ismét itt, az elmúlt három hét mérlege pedig: két hét Delhi, egy nap Bangalore, hat nap Gokarna, valamint vonat, repülő, busz, taxi.
Örömteli új évet mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése