Másnap nem győzök elég korán elindulni. Már a szállodában jól megismert társasággal közösen megyek ki a reptérre. Úgy látszik a férfiak többet utaznak, mint a nők. Hét férfi társaságában utazom a terminálhoz. Köztük van a három párizsi járaton megismert indiai, három másik, akik a Róma – Párizs – Bangalore útvonalon késték le tegnap a gépet és egy brit harmicegy-két körülinek kinéző férfi, aki egy másik terminál felé veszi az útirányt Afrika felé, és aki végig panaszkodott nekem tegnap a szálloda halljában, hogy mennyire rossz, hogy nem érhetett tegnap időben haza a családjához. Kicsit furán nézek rá, hogy vajon milyen család is várja őt Kenyában és mi köze lehet egy londoni férfinak egyáltalán Kenyához, aztán felém fordítja a laptopját és a képernyővédőn meglátok egy csinos fekete bőrű anyukát és három már nem is annyira kicsi félvér gyereket. :)
A repülőn kisebb lázongás tör ki, mikor kiderül, hogy nincs elég vegetáriánus étel. Nekem nem okoz nagy gondot a húsgombócok félresöprése a tányéron, viszont a muszlim és egyéb vallási okokból húst nem fogyasztó utasok iszonyú lármát, felbolydulást csapnak, szerintem teljesen jogosan.
A gép végül időben landol, a reptér pedig hatalmas és csillog-villog-ragyog a tisztaságtól. Csupa maszkot viselő határellenőr vár. Teljes a készültség a sertésinfluenza ellen. Mindenkit átvilágítanak hőkamerával és egy lapot is ki kell töltenem arról, hogy valóban nem észleltem az utóbbi napokban se lázt, se egyéb fájdalmat vagy légzési nehézséget.
A reptérről kiérve egy vicces táblával vár a taxisofőr: „Mr. Orsolya”. Nehezen hiszi el, hogy az Orsolya lány név és tényleg én vagyok az, akire vár, de végül beültet az autóba. Nem túl közlékeny, sőt egyáltalán egy angol kérdésemre se válaszol, aztán rájövök, hogy valószínűleg nem velem van baja, csak irtó fáradt lehet, mert egész nap dolgozik és még hajnalban is utasokat szállít ki a reptérről. Egyszer hirtelen lefékez az út közepén és kiszáll egy nagy vizes kannával a kezében. Megijedek, mi történik most, ez vajon az út vége? Aztán csak megáll az autó mellett, magára önti a kannát és láthatóan felfrissülve ül vissza mellém. Beszélgetni továbbra sem hajlandó, de bekapcsolja a rádiót és végigénekli nekem az összes helyi – vegyesen tradicionális és popos – slágert üvöltő hangerővel. :)
Közben Petitől megkapom életem első welcome to indiás SMS-ét! Kicsit könnyes lesz a szemem, szóval tényleg itt vagyok! Megérkeztem, és mostantól jó ideig India lesz az otthonom. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése