Párizs

Ez lett volna Indiába való megérkezésem idő és útvonal terve:

Budapest – Párizs 07.10 – 09.30

Párizs – Bangalore 10.40 – 23.50

Ehhez képest reggel 8-kor szállt fel a gép Ferihegyről…

És innentől megkezdődtek utazásom első emlékezetes kalandjai.

Enyhén aggodalmaskodtam már a gépen, aztán 10 órakor már nagyon. Teli Air France járat francia személyzettel, ahol az összes légi kísérőt végigjártam, hogy csak szeretnék biztos lenni abban, hogy a Bangalore-i járat nem megy el anélkül, hogy rajta ne ülnék. Az első válaszok, behozzuk a lemaradást, sokan várnak átszállásra, minden rendben! És a legutolsó: sajnáljuk, nem tudjunk garantálni, hogy eléri a gépet, de ha siet, talán még felszállhat.

Siettem.

Nem szálltam fel.

10.35-re értem be a terminálba. A gép pedig kint állt még a futópálya előtt. És most már röhögök rajta, de nem engedtek be valami „későn jövőket csak holnap” szlogennel.

Irány a reptéri Air France iroda dühösen, sírósan és totál elveszve.

Végül olyan hangosan és eredményesen reklamálok, hogy minden összejön.

Természetesen sajnálják, értik, hogy nincs nálam euró, nem tudok hova menni, nem tudok telefonálni stb. Kapok tőlük elsőként egy holnapra érvényes beszállókártyát (a jól ismert 10.40-es járatra) egy hotel csekket teljes ellátással, ingyen reptéri étkezést és a végére még egy telefonkártyát is kisírok, amivel Magyarországra és Indiába is tudok jelentkezni.

A gépen már megismerkedtem három indiai sráccal, akikkel együtt csúsztam le az átszállásról. Nagyon rendesek, kedvesek és megengedik, hogy hozzájuk csapódjak negyedikként. Közösen megyünk el ebédelni és közben mindenről beszélünk. Érdeklődnek, hogy én minek megyek Indiába, mennyi időt leszek ott, miket fogok csinálni. Ők meg mesélik, hogy hat hétig (!) voltak Budapesten és imádják a várost, de már jó lett volna ma megérkezniük, mert hiányzik nekik a család és az egyikük pont tegnap este ígérte meg a négy éves kisfiának, hogy ma már biztosan látják egymást. Kérdezgetem őket családról, helyi szokásokról és csodálkozom, hogy miért csak egy vagy két gyerekük van, mert az indiai családokat nagyobbnak képzeltem. Aztán nevetnek, hogy csak a muszlimoknál szokás a hét-nyolc gyerek, nekik hinduknak kettő bőven elég! Ebédre pedig húst esznek, ami szintén meglepő, erre is nevetés a felelet. Szóval csak keddi napokon nem ehetnek húst, ez az egy kötelező, a többi napokon pedig eszükbe se jutna lemondani a legfinomabb ételekről. Így egyedül maradok a vega rizsemmel és zöldségemmel. Közben pedig végigbeszélünk mindent, hogy jó helyem lesz Bangalore-ban, mert a többi város főleg a pakisztáni határ sokkal durvább és náluk meg már sok modernizálás történt. Bangalore-ban rengeteg európai, amerikai dolgozó és vállalat van. És lehet szidni a globalizációt, de ők ennek köszönhetik a sok utazást és rendes fizetést. Valamelyik nagy informatikai cégnél vannak, és több ezren dolgoznak a Bangalore-i központjukban. Aztán visszatérünk a helyi szokásokra, megkérdezem, mikor mennek ott férjhez a lányok és mennyire elfogadott, ha egy indai nő egyedül él és dolgozik. Szerintük ez nagyon változatos, vidéken, kisebb városokban meg néhány családnál még él a hagyomány, hogy 16 max. 17 éves korukban férjhez adják a lányokat, de náluk már az is megszokott, ha valaki csak 25-30 éves korában akar családot alapítani.

Azért a lelkemre kötik, hogy ha megérkezem Indiába, sötétedés után ne menjek el egyedül sehova, ne csámborogjak az utcán, mert veszélyes lehet, főleg fehér bőrű fiatal nőknek. Közben meg már századszorra mondják el, hogy a magyar nők a világon a legszebbek! Mindig azt gondoltam, hogy ez csak ilyen helyi mondás, és most percenként három különböző ázsiai férfi szájából hallani kicsit vicces! Ráadásul eszembe jut, hogy tényleg vajon mennyire lehetek vonzó a nagy reptéri szaladás közben agyonizzadt virágos felsőmben, a kisírt szemeimmel és az arcomon foltokban szétkenődött szemfestékemmel. :)

Együtt érkezünk a hotelbe is, egy reptéri transzfer jön értünk ingyen és hát mit ne mondjak, a hotel több mint szép! Fullos berendezés, elegancia, kényelem, már most biztos vagyok benne, hogy sokáig nem lesz részem ilyen ellátásban! Sőt egyedül megkapok egy szép nagy két személyes szobát, telefonnal, minibárral, wifi-vel, TV-vel, sok szállodai welcome csokival, piperével. Most kicsit sajnálom, hogy nem repült velem el más is Párizsba..