In Madisi

Költözök, már megint! Lenyügöző négyesünk „kedves” tagja addig keverte a lapokat, míg végülis hivatalos szétválásra került sor, Viki csatlakozott egy másik projekthez és nyelvi nehézségei miatt két másik cseh önkénteshez, ami a lehető legjobb megoldás lenne, vagy lehetett volna, ha mi hárman meg maradhattunk volna Mponelaban a megszokott házunkban és az ottani barátainkkal.

Nem így történt, ezúton is köszönet neki érte, múlt hét óta Marc, Eugen és én Madisiban tengetjük tovább hátralevő önkéntes életünket. A faluról csak az „In Burges” című film sokszor ismételt mondata („Burges is a …”) jut eszembe. Költözés előtt pedig már lelkiekben felkészítettek a spártai körülményekre, mintha erre fel lehetne készülni.

Megérkezésünkkor legnagyobb megdöbbenésemre a ház, amit kivülről láttam nagyban felülmúlta elvárásaimat. Kivülről határozattan jól néz ki, tartozik hozzá egy szép virágos kert és hatalmas – négy hálószoba, nagy nappali, ebédlő, konyha, hall, terasz. Na és akkor mégis mi a baj? Belülről a vakolat omladozik, elektromos vezetékek vannak, de többnyire nem működnek, víz egyáltalán nincs bekötve a házba, egy kútból kell vízet hordani és vödörben fürdeni, mosni, mosogatni, a ház teteje alumínum lemezből van építve, ami pont annyira szívja magába a napsütést, hogy olyan a ház hőmérséklete belülről mint egy nonstop szauna, az egytelen dolog amihez használni lehetne tükörtojást készíteni a tetőn, ja és a kedvencem hagyom a végére, a házon közösen osztozunk Marc-kal, Eugennal, és még pár száz hangyával, pókkal,  denevérrel, csótánnyal.

Október 10-e, szerda délután egy óra van és nem tudom hány fok. Ülök a szobámban, a laptopom mindjárt lemerül, izzadok, szomjas vagyok, éhes vagyok, fáradt vagyok, büdös vagyok, és leginkább az az érzésem, hogy túl öreg vagyok már mindehhez. Ja és fogalmam nincs mikor jutok majd internethez. Azért ne aggódjatok, hogy egy kicsit irodalmibb végszóm legyen Orsival „a helyzet változatlan”.