Mponela

Érkezés a házunkba, vagyis a helyre amit a szervet bérel számunkra a következő fél évben. Mponela 56 km-re van Lilongwetől, mégis az útviszonyok miatt két órát vesz igénybe az utazás, mindezt persze afrikai módon egy teherautó nyitott platóján tesszük meg, és a sebesség azért épp elég nagy ahhoz, hogy rendesen lobogjon a hajunk. J

A házzal kapcsolatban fogalmam sem volt, mit képzeljek el, lélekben már kezdtem magam edzeni a legpuritánabb körülményekhez, ehhez képest a ház jó, afrikai viszonylatban különösen jó, ami fura viszont, hogy egy nyomornegyed közepén áll nagy fallal körülvéve és egy őrrel megtoldva. Számomra logikusabb lenne, falak és zárak helyett egy kicsivel arébb tenni az egész épületet, de ez van. Benne vagyunk Mponela közepében, a zajban, a porban, és a legmagasabb házban. Négyen lakunk benne önkéntesek, két román fiú, Marc és Eugen, plusz egy cseh nő, Viki. Egész jól kijövünk, van mindenkinek külön hálószobája, a konyha meg a zuhanyzó közös.

A kisváros életét is rendesen felpezsdítette hirtelen négy európai beköltözése, egyenlőre sehova se sikerült eljutnom anélkül, hogy ne követne vagy 20 gyerek kiabálva „zongu” (fehér embert jelent a helyi, chichewa nyelven), de mindenki kedves és barátságos. Mponela egyetlen aszfaltozozott főúttal van felszerelve, onnantól pedig mindkét irányban sok kanyargós földút vezet mindenhova. Apró házak, a környéken pedig rengeteg kis falu banánültetvénnyel, kukoricával, és víz- és villany nélküli sárból épített nádtetős kis épületekkel.