Galdhopiggen – életem első hegymászása

Két fantasztikus budapesti hét után újra Norvégia az itt megszokott kulcsszavakkal: program, team, project, action, preparation.. Vagyis egy felújítási akció keretében rendbetettük az iskolát, kifestettük a termeket, étkezőt, én lemázoltam az ajtókat, más az ablakokat, közben befejeztük az összes szemináriumot, részt vettem a legutolsó adománygyűjtésen, jelentkeztünk malawi vízumért, és nem utolsó sorban megmásztuk Norvégia legmagasabb hegyét! Galdhoppigennek hívják és 2469 m magas, Lillehammertől kb. 3 óra autózásra található, és csak a nyári időszakban lehet megközelíteni, olyankor is nagyrészt hó borítja. Nyolcan vágtunk neki közösen a csapatból, és végül hárman érték el a legmagasabb pontot, mi a többiek is másztunk nyolc órán keresztül, sziklákon, patakokon, méteres havon át. Írhatnám azt is, hogy lenyűgöző volt a táj és az egész élmény, meg azt is, hogy utólag azért minden megszépül, és hogy igaznádiból félúton már a francba kívántam az egész hegyet, a labirintusszerű járhatatlan hóval és jéggel borított ösvényt, és hogy utána még napokig fájt minden egyes porcikám. De ahogy tudjuk, mindig a megtett út számít, életem első hegymászó élményével is gazdagodtam, ráadásul az egész hegyet szikrázó napsütésben, térdig érő hóban és ugyanakkor rövidujjú polóban másztuk végig, nem kicsit leégett arccal és karokkal visszaérkezve, csak a még erősebb emlékek kedvéért. J

http://www.scandinavianmountains.com/areas/10-galdh%C3%B8piggen-massif/mountains/10.01-galdh%C3%B8piggen/index.htm

Remélehtőleg az utolsó napokat töltöm a suliban, még mindig a repülőjegyemre várok, ami a terv szerint: Stockholm – Addis-Ababa – Lilongwe, vagy Oslo – Amsterdam – Nairobi – Lilongwe lesz. Jövő héten Malawiból írok.