Lake Malawi

A november teljes őrületben telt, utazás körös-körül egész Malawiban, három éjszakát nem sikerült eltöltenem egyhuzamban ugyanazon városban vagy faluban. Egyre melegebb van, és ezzel párhuzamosan egyre inkább elegem is lett a szaunaként működő, víz nélküli házikóból. És az egyedül való utazás az, amihez nem fogható semmi sem. Szóval csak a szokásos, egy nagy levegő, egy válltáska, egy bikini, kis készpénz és irány a buszmegálló! Tíz óra utazás és Cape Maclearben vagyok, a Malawi-tó partján, az ország szerintem is leggyönyörűbb helyén. Itt keveset látni a nyomorból, nem hiába a víz az élet, ahol víz van, fürdeni is lehet és mosni és mosogatni és ételt főzni. Csupa vidám arc, kedves helyiek, tóparton hancúrozó gyerekek, már-már giccsesnek tűnő naplemente, pálmafák, turisták és éttermek. Itt található a világ első „vízen lévő” nemzeti parkja a Lake Malawi National Park, ami szintén csodás. Ámulok, hogy ez ugyanaz az ország!

MK 1500-ért megtalálom a világ legklasszabb szállását, közvetlen a parton, egy hatalmas fa tetején, óriás szoba, nagy baldachinos ággyal, az ágyam alatt a fa tövében meg természetesen bárpulttal, jégbe hűtött gin tonic-kal, mellette rusztikus berendezésű fürdőszobával. J

Ahogy várható volt egy ilyen helyen nem is töltök el sok időt egyedül, érkezik egy kanadai hazáspár, és az ezredszer elmondott : „I’m Orsi from Hungary” után egy hatalmas kiáltás, ölelés és „I love you” indít lavinát, legalábbis bennem, hogy azért ennek a ténynek még ennyire senki nem örült így az első percben. Szóval a kandai lány bátyja egy magyar nőt vett feleségül, aki szintén Orsi, és ő mindig mondja nekik, hogy jöjjenek ide velük Malawiba nyaralni, de ők meg jól érzik magukat Kanadában, és nem jönnek, da ha most itt lennének, a sogórnője annyira boldog lenne, meg ő is imád engem, mert ha rám néz olyan mintha a bátyja családját látná. Van ilyen. Ők egyébként egy teljes évre költöztek ide Malawiba, csak azért mert a férje valamit elszúrt. Vagyis a férje az egyik kanadai egyetemen volt PhD hallgató, azt tervezte, hogy a disszertáció után ott maradhat az egyetemen professzorként vagy kutatóként, de igen, valamit nagyon elszúrhatott abban a disszertációban, mert ahogy beadta, behívta őt a dékán, hogy gratulálunk Ön elnyert egy év egyetemi tanári állást a Mzuzu Egyetemen. Ő meg nem nagyon tudta, hogy erre mit kell mondani, meg hogy ez egyáltalán mi is, vagy hol lehet, úgyhogy csak hazament, megnézte a térképet, és rájött, hogy ezek szerint egy évet le kell húznia Afrika (basszus!), Malawi (na még egyszer!) egyik északi városában. Van ilyen is.

Cape Maclear után irány a Monkey Bay, amit az útikönyvek néha még jobban magasztalnak, mint Macleart, na ennek azért ne higgyen senki! Cape Maclearhez fogható vagy ezzel versenyezhető hely nem létezik Malawiban, úgyhogy a hely maga kicsi csalódás, van viszont helyette új társaság, három holland lány és három dél-afrikai származású, arisztokrata fehér bőrű srác és közös esti, krokodilok nélküli hajókázás.

Aztán rámtör az érzés, hogy ennyi élmény után mégiscsak jó lenne már találkozni a fiúkkal is. Telefonálgatás és pár óra buszozás után ismét Marc-kal és Eugennal vagyok Salimában és Senga bayben. Aztán pár nap meló vissza Madisiben, majd ismét utazás Nkhotakotára Eugennal, ami szintén szuper hely, kicsit vadregényes, dzsungeles látvány vár az egész parton.