Mponela

Érkezés a házunkba, vagyis a helyre amit a szervet bérel számunkra a következő fél évben. Mponela 56 km-re van Lilongwetől, mégis az útviszonyok miatt két órát vesz igénybe az utazás, mindezt persze afrikai módon egy teherautó nyitott platóján tesszük meg, és a sebesség azért épp elég nagy ahhoz, hogy rendesen lobogjon a hajunk. J

A házzal kapcsolatban fogalmam sem volt, mit képzeljek el, lélekben már kezdtem magam edzeni a legpuritánabb körülményekhez, ehhez képest a ház jó, afrikai viszonylatban különösen jó, ami fura viszont, hogy egy nyomornegyed közepén áll nagy fallal körülvéve és egy őrrel megtoldva. Számomra logikusabb lenne, falak és zárak helyett egy kicsivel arébb tenni az egész épületet, de ez van. Benne vagyunk Mponela közepében, a zajban, a porban, és a legmagasabb házban. Négyen lakunk benne önkéntesek, két román fiú, Marc és Eugen, plusz egy cseh nő, Viki. Egész jól kijövünk, van mindenkinek külön hálószobája, a konyha meg a zuhanyzó közös.

A kisváros életét is rendesen felpezsdítette hirtelen négy európai beköltözése, egyenlőre sehova se sikerült eljutnom anélkül, hogy ne követne vagy 20 gyerek kiabálva „zongu” (fehér embert jelent a helyi, chichewa nyelven), de mindenki kedves és barátságos. Mponela egyetlen aszfaltozozott főúttal van felszerelve, onnantól pedig mindkét irányban sok kanyargós földút vezet mindenhova. Apró házak, a környéken pedig rengeteg kis falu banánültetvénnyel, kukoricával, és víz- és villany nélküli sárból épített nádtetős kis épületekkel. 

Oslo - Stockholm - Rome - Addis Ababa - Lubumbashi - Lilongwe - Blantyre

Szombaton megkezdődött a hosszú utazás: hat ország két nap alatt, meglepően simán és problémamentesen. Lillehammerből vonattal Osloba, aztán busszal Stockholmba, onnan végig Ethiopien Airlines-szal egy római kitérő, majd Addis Ababa célállomás.

Sajnos csak két óra maradt átszállásra, és legnagyobb bánatomra tranzit utasként etióp pecsétet sem kaptam, de azért kicsit láttam a városból, vagy legalábbis a repülőtér közeléből, és az alapján szívesen eltöltenék több időt is Etiópában. Hatalmas fejlődésen ment keresztül, a legjobb afrikai légitársasággal büszkélkedhet, és a fővárosban épült rengeteg üzlettel, felhőkarcolóval egy egészen más Afrikát látunk, mint ahogy azt a híradások alapján elképzelnénk. Etiópia már nem az éhező gyerekekről szól, hanem befektetésről, pénzről, banki központokról. A repülőn kezembeakadt újság szlogenjét azért kicsit túlzásnak tartom: Explore Ethiopia, one of the safest country on earth (Fedezd fel Etiópát, a világ egyik legbiztonságosabb országát), de az is lehet, hogy lassan már itt tartanánk? Európában több a sztrájk, az utcai vandálkodás, a bűnözés, a munkanélküliség, és mostanában inkább Etiópiának, Angolának, Kenyának, és Dél-Afrikának áll a világ?

Következő szakaszban egy kis kongói kitérővel érkezés Malawiba. Lilongwe, Kamuzu International Airport, az egyik legkisebb, legcukibb reptér, amit eddig láttam. Semmiben sem nemzetközi, számomra még az is hihetetlen, hogy egyáltalán egy Boeing le tudott ott szállni. Mellette csak négy darab pici repülőgép áll a reptéren. Egy kapu működik útlevél vizsgálattal, egy futószalag van a csomagoknak, a kijárat mellett meg egy helyes kis virágágyás, ennyi.

A taxi drága, és az út alatt csak annyi jár a fejemben, hogy az etióp csoda felhőkarcolók után, ez aztán tényleg Afrika. Csak egy kis részen megy aszfaltút, utána már földutakon megyünk, rengeteg ember, kisgyerek megy mezlítláb mellettünk, gyalog vagy régi biciklivel, a vörös por és kosz száll mindenfelé. Itt van mit fejleszteni, és biztos vagyok benne és sok munkám lesz a következő fél évben.

Első éjszaka egy hostelben telik Lilongweban, másnap busszal tovább Blantyre-ba, ami bár nem a főváros, de sokkal inkább annak tűnik. Itt jobbak az útak, van sok elegáns negyed, nagy házakkal, hotelekkel, magánkórházakkal, egyetem is működik a városban. Több lakosa is van, mint Lilongwenak, és gyakorlatilag fővárosi ranggal működik ez a város is. Minden oldalról hegyek veszik körbe, így a táj is lenyűgöző, az ültetvényeken teát, papayát, banánt termesztenek, ezért sok zöldterület is látható. Egy hetet Blantyre-ban maradok, aztán utazom Mponelaba, egy kisebb városba, ahol a fél év nagy részét tölteni fogom. Afrika, elkezdődött!

Galdhopiggen – életem első hegymászása

Két fantasztikus budapesti hét után újra Norvégia az itt megszokott kulcsszavakkal: program, team, project, action, preparation.. Vagyis egy felújítási akció keretében rendbetettük az iskolát, kifestettük a termeket, étkezőt, én lemázoltam az ajtókat, más az ablakokat, közben befejeztük az összes szemináriumot, részt vettem a legutolsó adománygyűjtésen, jelentkeztünk malawi vízumért, és nem utolsó sorban megmásztuk Norvégia legmagasabb hegyét! Galdhoppigennek hívják és 2469 m magas, Lillehammertől kb. 3 óra autózásra található, és csak a nyári időszakban lehet megközelíteni, olyankor is nagyrészt hó borítja. Nyolcan vágtunk neki közösen a csapatból, és végül hárman érték el a legmagasabb pontot, mi a többiek is másztunk nyolc órán keresztül, sziklákon, patakokon, méteres havon át. Írhatnám azt is, hogy lenyűgöző volt a táj és az egész élmény, meg azt is, hogy utólag azért minden megszépül, és hogy igaznádiból félúton már a francba kívántam az egész hegyet, a labirintusszerű járhatatlan hóval és jéggel borított ösvényt, és hogy utána még napokig fájt minden egyes porcikám. De ahogy tudjuk, mindig a megtett út számít, életem első hegymászó élményével is gazdagodtam, ráadásul az egész hegyet szikrázó napsütésben, térdig érő hóban és ugyanakkor rövidujjú polóban másztuk végig, nem kicsit leégett arccal és karokkal visszaérkezve, csak a még erősebb emlékek kedvéért. J

http://www.scandinavianmountains.com/areas/10-galdh%C3%B8piggen-massif/mountains/10.01-galdh%C3%B8piggen/index.htm

Remélehtőleg az utolsó napokat töltöm a suliban, még mindig a repülőjegyemre várok, ami a terv szerint: Stockholm – Addis-Ababa – Lilongwe, vagy Oslo – Amsterdam – Nairobi – Lilongwe lesz. Jövő héten Malawiból írok.