A november teljes őrületben telt,
utazás körös-körül egész Malawiban, három éjszakát nem sikerült eltöltenem egyhuzamban
ugyanazon városban vagy faluban. Egyre melegebb van, és ezzel párhuzamosan egyre
inkább elegem is lett a szaunaként működő, víz nélküli házikóból. És az egyedül
való utazás az, amihez nem fogható semmi sem. Szóval csak a szokásos, egy nagy
levegő, egy válltáska, egy bikini, kis készpénz és irány a buszmegálló! Tíz óra
utazás és Cape Maclearben vagyok, a Malawi-tó partján, az ország szerintem is
leggyönyörűbb helyén. Itt keveset látni a nyomorból, nem hiába a víz az élet,
ahol víz van, fürdeni is lehet és mosni és mosogatni és ételt főzni. Csupa
vidám arc, kedves helyiek, tóparton hancúrozó gyerekek, már-már giccsesnek tűnő
naplemente, pálmafák, turisták és éttermek. Itt található a világ első „vízen
lévő” nemzeti parkja a Lake Malawi National Park, ami szintén csodás. Ámulok,
hogy ez ugyanaz az ország!
MK 1500-ért megtalálom a világ legklasszabb
szállását, közvetlen a parton, egy hatalmas fa tetején, óriás szoba, nagy
baldachinos ággyal, az ágyam alatt a fa tövében meg természetesen bárpulttal,
jégbe hűtött gin tonic-kal, mellette rusztikus berendezésű fürdőszobával. J
Ahogy várható volt egy ilyen helyen nem
is töltök el sok időt egyedül, érkezik egy kanadai hazáspár, és az ezredszer
elmondott : „I’m Orsi from Hungary” után egy hatalmas kiáltás, ölelés és „I
love you” indít lavinát, legalábbis bennem, hogy azért ennek a ténynek még
ennyire senki nem örült így az első percben. Szóval a kandai lány bátyja egy
magyar nőt vett feleségül, aki szintén Orsi, és ő mindig mondja nekik, hogy
jöjjenek ide velük Malawiba nyaralni, de ők meg jól érzik magukat Kanadában, és
nem jönnek, da ha most itt lennének, a sogórnője annyira boldog lenne, meg ő is
imád engem, mert ha rám néz olyan mintha a bátyja családját látná. Van ilyen. Ők
egyébként egy teljes évre költöztek ide Malawiba, csak azért mert a férje
valamit elszúrt. Vagyis a férje az egyik kanadai egyetemen volt PhD hallgató,
azt tervezte, hogy a disszertáció után ott maradhat az egyetemen professzorként
vagy kutatóként, de igen, valamit nagyon elszúrhatott abban a disszertációban,
mert ahogy beadta, behívta őt a dékán, hogy gratulálunk Ön elnyert egy év
egyetemi tanári állást a Mzuzu Egyetemen. Ő meg nem nagyon tudta, hogy erre mit
kell mondani, meg hogy ez egyáltalán mi is, vagy hol lehet, úgyhogy csak
hazament, megnézte a térképet, és rájött, hogy ezek szerint egy évet le kell
húznia Afrika (basszus!), Malawi (na még egyszer!) egyik északi városában. Van
ilyen is.
Cape Maclear után irány a Monkey Bay,
amit az útikönyvek néha még jobban magasztalnak, mint Macleart, na ennek azért
ne higgyen senki! Cape Maclearhez fogható vagy ezzel versenyezhető hely nem
létezik Malawiban, úgyhogy a hely maga kicsi csalódás, van viszont helyette új
társaság, három holland lány és három dél-afrikai származású, arisztokrata
fehér bőrű srác és közös esti, krokodilok nélküli hajókázás.
Aztán rámtör az érzés, hogy ennyi
élmény után mégiscsak jó lenne már találkozni a fiúkkal is. Telefonálgatás és
pár óra buszozás után ismét Marc-kal és Eugennal vagyok Salimában és Senga
bayben. Aztán pár nap meló vissza Madisiben, majd ismét utazás Nkhotakotára Eugennal,
ami szintén szuper hely, kicsit vadregényes, dzsungeles látvány vár az egész
parton.
