Kazan

Végre megint utazunk! Az érzés, ami hiányzott már.

Cél: Kazan, útitárs: Thijs, eszköz: vonat, időtartam: 3 nap, értékelés: csillagos ötös. J

http://en.wikipedia.org/wiki/Kazan

Thijs eredetileg holland, a jól ismert kritérium országból (Maastricht), de Finnországban és Kanadában végezte a sulit. Folyékonyan beszél öt nyelven, ami irigylésre méltóbb, hogy szerintem már orosz nyelvből is magasabb szinten van, mint én. Nyelvek, országok ide vagy oda, most mindketten Nyizsnyijben önkénteskedünk ugyanazon a projekten, csak ő egy másik iskolában. Ami megkönnyíti az utazást, hogy 206 cm, így lehetetlen szem elől vesztenem.

Éjszakai vonatozás, olcsó jeggyel, kényelmes ággyal, barátságos útitársakkal. Az orosz vasutat tényleg csak dicsérni lehet. Kazan pedig a legszebb orosz város, amit ez idáig láttam. Tudom, én még az ex-szocialista panelrengeteget is annak látom néha, de Kazan tényleg lenyűgöző! A Volga pont úgy terül el benne, mintha tenger lenne, nagy kikötővel, szép hajókkal. A folyó egyik partját családi házak és zöld övezet jellemzi, a másikat pedig modern, futurisztikus felhőkarcolók. Kazannak rengeteg pénze van az olajból, és ez meg is látszik a városon. Tiszta utcák, virágok, elegáns főtér, csak az orosz felíratok és egy-két Lenin emlékmű emlékeztet rá, hogy még mindig Oroszországban vagyok.

A város legnagyobb nevezetessége, hogy itt található az egyetlen fehér Kreml. Muszlim város lévén a Kreml közepén hatalmas, gyönyörű mecset helyezkedik el. Mindig izgatott vagyok, ha sikerül találnom olyan mecsetet, ahova még a nőket is beengedik. Ezt a mecsetet itt bármikor, bárki ingyen látogathatja és tényleg nem érdemes kihagyni! Mecset után, ortodox templom, múzeum, séta, étterem, bár. Ismerkedés helyi fiatalokkal, akik elmesélik a város egész történetét, és másnap körbevezetnek még minden egyéb látványosságon.

A hétvégén még az időjárás is ránk mosolyog, enyhe, napos idő. Aztán hétfőn visszaérkezve és a vonatról leszállva csak arra figyelek fel, hogy fehér a karom. Igen! Havazik! Másnap olvad, most harmadnap pedig megint hétágra süt a nap! Meghülyült az időjárás Nyizsnyijben. J

Érdekességek

Kreml nem csak Moszkvában van, hanem Szentpétervár kivételével minden valamire való orosz városban.

Sokan Szentpétervárt a világ legszebb városának tartják.

Putyint minden orosz ember szereti, a nép jóakarójaként tartják számon. Azt mondják, hogy Putyin politikai szereplése alatt nőttek a fizetések, több beruházás, modernizálás történt és emelkedett az életszínvonal.

Az emelkedett életszínvonalhoz én azért hozzáteszem, miszerint létezik egy olyan mondás is, hogy Oroszországban, amitől meghalhatsz, az olcsó, ami viszont egészséges, az nagyon drága. Ez így is van. Cigi, sör, vodka, koleszterin dús hús, tojás és kenyér legalább fele vagy inkább harmad áron van az otthoniakhoz képest. Zöldség, gyümölcs, művelődési és sportolási lehetőség viszont minimum dupla ár.

A városon belüli buszközlekedés nagyon jól kiépített. A legtöbb busz inkább mikrobuszra hasonlít, 22 személyesek és a jegyet mindig felszálláskor lehet rá megváltani, az ára 14 rubel (95 Ft). A buszok sűrűn járnak, a jegyek olcsók és a bliccelés kizárt.

A közlekedés egyetlen hátránya, hogy este 10-kor minden megáll. A taxik meg elképesztően drágák. Tehát érdemes vagy nagyon rövid, este 10-ig tartó kiruccanást tervezni, vagy olyan szórakozóhelyre, házibuliba menni, ahol reggel 6-ig biztosan tart a tánc. Így az olcsó 14 rubeles első buszokkal haza is érhetünk.

Bürokratikus, nehéz és korrupt bármi, amit intézni szeretnél. Sok évvel a kommunizmus után még mindig hihetetlen merev és betarthatatlan szabályaik vannak.

EU-s állampolgárként, amennyiben nem vagy teljes állású munkavállaló valamilyen orosz cégnél, maximum 90 napra igényelhetsz vízumot. Ehhez is biztosítás, negatív AIDS teszt és meghívólevél szükséges.

A vízum abban az estben tartja meg érvényességét, ha a határátlépést követően egy héten belül bejelentkezel a helyi rendőrségnél és elvégzed a hivatalos regisztrációdat.

Én Nizsnyij Novgorodban lakom és dolgozom, tehát ide vagyok beregisztrálva. Amennyiben 3 munkanapnál többet szeretnék eltölteni a városon kívül, ahhoz újabb hivatalos papírok szükségesek. Meg kell adnom a pontos dátumokat és útvonalat, mikor és hova szeretnék utazni, plusz legalább egy indoklást. Nem tudom, vajon hányszor kell majd leírnom a fél év alatt, „nagyon érdekel Oroszország és az orosz kultúra”.

Ami még érdekesebb, hogy ezek a szabályok nem csak a külföldiekre vonatkoznak, hanem néhány esetben az orosz állampolgárokra is. Ha valaki egy vidéki városból szeretne hosszabb időre Moszkvába felutazni és ott hivatalos dolgokat intézni vagy bármiféle pénzügyi tranzakciót lebonyolítani, akkor ugyanúgy ki kell töltenie a regisztrációs papírokat.

Persze van olyan, hogy nem kell semmit kitölteni, csak néhány rubelt a megfelelő zsebbe tenni. Isten hozott a korrupció fellegvárában!

Ha rendőrt látsz, ne gondold azt, hogy biztonságban vagy. Sokkal jobb, ha inkább utcai járókelőktől kérsz segítséget.

A földszint szót nem ismerik, minden rögtön az első emelettel kezdődik.

Fordítva mutatják a számokat. Kisujjal kezdik és mindig a behajlított ujj számít.

Az orosz nők négy legfontosabb tartozéka: magas sarkú, körömlakk, szemfesték és szájfény. A férfiak viszont nem adnak igazán a megjelenésükre, talán ezért is van, hogy a mai fiatal orosz lányok többsége külföldi férjet szeretne magának.

Nem beszélnek idegen nyelveket.

Mindezek ellenére, szeretem ezt az országot és nagyon jól érzem magam. Egy-két alapszabály megtanulása, megértése után minden sima ügy. Alap orosz nyelvtudással, esetleg egy szótárral, vagy kézzel-lábbal mutogatással már el lehet boldogulni. Főként a fiatalok nyitottak a külföldiekre és szívesen útba igazítanak. Az ország pedig gyönyörű, rengeteg látnivalóval, és még ezernyi érdekességgel.

Víz, víz, tiszta víz

Minél többet vagyok távol a jó minőségű budapesti csapvíztől, annál jobban értékelem.

A legnagyobb újdonságként ért, hogy Oroszországban a csapvíz nem jó. Több mint egy hónapja iszom ezt a vizet, és idáig fogalmam sem volt róla, hogy ezt rajtam kívül senki sem teszi.. Szóval a víz itt nem iható, ráadásul a kollegák még arra is megesküsznek, hogy ők ezzel a vízzel még teát se főznek, vagy fogat se mosnak, a moszkvai víz pedig szerintük egyenesen „halálos”.

Elgondolkodtam rajta, vajon rajtam kívül ez tényleg mindenkinek egyértelmű? És ha ilyen veszélyes miért nem szóltak eddig? Nekem India után csak az járt az eszemben, hogy most ismét Európában vagyok. Másrészt Indiában – vagy más nem ivóvizes országokban – majd minden csap felett szerepel a nem ivóvíz tábla, a nagy 10-20 literes ásványvizes palackokat pedig fillérekért árulják minden sarkon. Itt viszont nem láttam még másfél literesnél nagyobb kiszerelésű vizet, se ezeket tömegével cipelő embereket. Honnan szerzik akkor azt a sok vizet, ami még mosakodáshoz és főzéshez is elég? Annyi kiderült, hogy néhány házban saját víztisztító rendszer működik, a többit komolyan nem tudom.

Nem szeretnék eljutni, a „hogy hívnak?” és „ittál-e már orosz csapvizet?” bemutatkozó formuláig, de egyre jobban ehhez közelítek. J Nem reprezentatív felmérésem szerint a megkérdezettek 100%-a valóban nem iszik a csapból.

Eldöntöttem, hogy ezentúl nagyon adok a tisztasági és higiéniás dolgokra, többet nem iszom én se a csapból, de felforralás után teának vagy levesnek szerintem kiváló.

Kezdem azt érezni, hogy olyan a testem, mintha vasból lenne. Mindegy, hogy napokat töltök koszos vonatokon, fűszeres indiai ételeket eszem, vagy szennyezett orosz vizet iszom, 40C-os dél-indiai forróságban, vagy -20C-os orosz télben vagyok, egyszerűen majd ki csattanok az egészségtől! Az elmúlt év alatt mindössze tavaly Indiában a monszun alatt küszködtem egy háromnapos megfázással, ezen kívül semmi betegséget nem kaptam el sehol. Szerencsés vagyok és remélem ez így is marad. Egyébként ehhez szerintem a szerencsén és a „vas” testen kívül két dolog kell. Legyél vegetáriánus – az indiai húsételekre, és az orosz piacok melletti hamburgeresekre se vállalnék garanciát – és bátor, eltökélt, hogy az a furcsa valami, amit megeszel/megiszol/megérintesz biztosan jót tesz neked. J

Kivel? Hol? Miért? – orosz módra

Kicsit visszaolvastam a blogomat, legutóbb ezzel a címmel 2009. szeptember 8-án írtam egy bejegyzést. Most vegyük sorba mindezeket hét hónappal később Oroszországból.

Egyedül. És egyetlen magyarként. Már megint.

A csodás Nyizsnyij Novgorodban.

Mert: gyerekkori vágyam volt Szibériába vagy legalább a közelébe eljutni, szeretnék megtanulni minél jobban oroszul, és mert olyan országot szerettem volna választani, ami teljesen eltér Indiától, hogy minél változatosabb kultúrákban próbálhassam ki magam.

Önkéntesként dolgozom, ami teljesen eltér az indiai munkámtól. Annyi azonos, hogy fizetést itt sem kapok, de uniós állampolgárként egy Európai Uniós pályázaton elnyert pénzösszegből gyakorlatilag minden kiadásomat finanszírozzák. A pályázat pénzügyi kerete 6000 euró, ez magában foglalja a kiutazásom és vízum ügyintézésem teljes költségét, a fél évre szóló oroszországi lakbéremet és balesetbiztosításomat, plusz az orosz nyelvi oktatásomat. Indiához képest, ahol magam vásároltam a drága repjegyeket és fizettem szinte minden egyes egyéb költségemet, azt hiszem magától értetődő, hogy most egyenesen a „pénzügyi mennyországban” érzem magam. J

Az egyik legnagyobb helyi civilszervezetnél önkénteskedem, akik Európa minden pontjáról fogadnak 20-30 év közötti fiatalokat és többnyire gyerekekkel kapcsolatos intézményekben kínálnak nekik önkéntes munkát. Én egy iskolában dolgozom hátrányos helyzetű vagy mozgássérült 10-12 év körüli gyerekekkel. Szabadidős programokat szervezek nekik és játékos angol órákat tartok. Imádnivalóak! Szeretek oda járni, a gyerekek is láthatóan megszokták már a jelenlétem és hiányolnak, ha nem látnak. Az iskola pedig szuperül néz ki, ne egy lepattant szocreál hangulatú épületet képzeljünk el, hanem egy szép, új, barátságos kinézetű iskolát, modern berendezéssel, szép udvarral, sok játékkal, gyönyörű falfestéssel. Szeretnék otthon is több ilyen iskolát látni. J

Nyizsnyij Novgorod

Most Oroszország ötödik legnagyobb városában és informatikai központjában élek. Ez erősen hasonlít Bangalore-ra, persze kultúrában, nyelvben, ételekben, minden másban eltér. Némiképp megpecsételve érzem a sorsomat. Szeretem a nagy országokat és az ötödik legnagyobb városokat. J

http://dobrovolets.ru/eng.php?id=Mi4yLjE=

Nyizsnyij Novgorod nagy ipari város, főként lakótelepekkel, amik az otthon megszokott tíz emelet helyett többnyire akár 16-18 emeletesek is lehetnek. Erősen jelen vannak még az ex-szocialista, kommunista hagyományok, mai napig rengeteg Lenin emlékmű és szobor van minden téren, és sok amolyan „volt úttörő tábor hangulatú” épület. Emellett persze vannak új, modern épületek is, főként plázák, mozik. Ami pedig mégiscsak kicsit élhető várossá teszi, hogy a két nagy folyó – Volga és Oka – partján nagy, szabad zöld területek vannak, illetve a várost szinte minden oldalról erdő veszi körül. Csak a „Nizsnyij Novgorod vége” tábláig kell eljutni és lehet piknikezni, biciklizni, kirándulni.

A hétvégét ebben az erdőben töltöttem, furcsa volt csupán két óra távolságnyira a várostól, és mégis mintha a semmi közepén lennék. Se internet, se térerő, és ami legnagyobb meglepetés: se fűtés! Itt sok vidéki településen szokás, hogy nincs fűtésük, viszont a házikóhoz tartozik egy szauna. Így az este nagy részét a szaunában töltöttük.

Most a Volga partján és a város legszélén lakom, de hamarosan beköltözöm a belvárosba, ami szmogosabb és zsúfoltabb, de legalább közel lesz minden és nem kell másfél órát utaznom a munkahelyemre. A térképet a gyerekek festették az iskolában, ahol dolgozom.