Kerala

Kerala a legjobb indiai vakációm a legkedvesebb útitársammal. Teljes kikapcsolódás, relaxáció, jóga, napozás, úszás és lélegzetelállító óceános-tengeres-tavas-folyós torkolatok. Csupa kék és zöld, hullámok, szigetek, víz, szárazföld, dús növényzet: the backwater experience. J

Kerala egyébként az egyik legérdekesebb és legfejlettebb indiai állam, így különösen örülök, hogy nem maradt ki az utazásaimból. Amikor pedig megtudtam, hogy benne van A világ 10 leggyönyörűbb tengerpartja és az 50 hely, amit egy életben látni kell között is, nem volt hezitálás, Keralába megyünk!

http://en.wikipedia.org/wiki/Kerala

Már rutinos éjszakai buszozás, a végállomás pedig Alleppey. A tengerparttól alig 10 méterre van a hotelszobánk, és nem hiszek a szememnek, amikor kiderül, hogy fürdőkádas szobát kapunk. J

Képek a gyönyörű hajókirándulásról, ez kihagyhatatlan minden ideutazó számára!

Goa és ami még kimaradt..

Az idei év nagy lendülettel indul be, szinte nincs olyan nap, hogy ne lenne valami extra program. Íme néhány dolog: voltunk a bangalore-i planetáriumban, megnéztük az Avatart 3D-ben, láttunk napfogyatkozást, voltunk házibuliban, bárban, étteremben, és újabban minden reggel jógázom! Fittebbnek érzem magam, mint valaha. J

Másik nagy változás az új lakótársam. Grace egy hónapot Londonban tölt családlátogatás és vízumügyintézés céljából, így ideiglenesen januárra egy új lány költözött be a szobájába. Brooke, kedves, rendes, amerikai lány, aki az egyetemi gyakorlatát végzi itt Indiában organikus farmok és biokertészetek tanulmányozásával. Most végre felcserélődik a szerep, én vagyok otthon Bangalore-ban, így Brooke-t körbekalauzolom a városon, plusz igyekszem minden általam fontosnak tartott, itt szerzett információt átadni neki.

Végre van időm meglátogatni Stellát is, aki meghívott egy vakációra Goára! J Stellával a megérkezésem napján még egy irodában dolgoztam, és ő volt az, aki rögtön odajött hozzám, megadta a telefonszámát és csak annyit mondott, hogy ha bármi gondom lenne Indiában, csörögjek rá. Számomra megszámlálhatatlanul sok testvére van, ráadásul szétszórva él az egész család a nagy Ázsiában. Egyik nővére kínai férjével él Kínában, a másik vietnámi férjjel Vietnámban, bátyjai maradtak Indiában, de ki-ki a kínai hátárnál, ki délebbre, páran Calcuttában, hű még leírni is sok! J Ő a legfiatalabb a családban és az egyetlen, aki még nem kötött házasságot. Októberig dolgoztunk közösen, aztán neki lejárt az éves szerződése és új munkakeresésbe kezdett. Nem kis sikerrel. Kevés embert irigylek, de több évre szóló munkaszerződést kapni egy remek NGO-nál, Goán, festői környezetben és szuper kollegákkal, hááát!

Persze Brooke is hasonlóan tátja a száját a hallottakra, így közösen utazunk Stellához. Goa, napfény, 30 fok feletti hőmérséklet, Arab-tenger, gyönyörű táj, lánybuli egész hétvégén, mi kell még? J

Az út 15 óra buszozás Bangalore-ból, ami jó, kényelmes, sleeper bus, emeletes nagy ágyakkal. Első napon Old Goára megyünk, ez része a világörökségnek, sétálunk, templomokat, emlékműveket nézünk. Este vacsora és közös ajándék vásárlás a népszerű baga-i piacon. Másnap fürdőzés és napozás, vacsora a tengerparton, este pedig Panjimba megyünk egy jazz koncertre. Harmadnap meglátogatjuk Stella irodáját, megismerkedünk a kollégáival és kicsit a munkájukkal. Itt a link, Video Volunteers, és szerintem fantasztikus munkát végeznek!

http://www.videovolunteers.org/

Amit még Goáról tudni érdemes. Jól éreztem magam és klassz volt egy lányos hétvégét eltölteni, de ha valaki Indiát szeretné megismerni, akkor arra Goa a legalkalmatlanabb hely. Szinte alig találkozni indiaiakkal, csak turisták lepik el az egész tartományt. Minden drága, hangos és zsúfolt. A hindu feliratoknál gyakrabban látni cirill betűket, mivel az egész államot gazdag orosz családok vásárolták fel. Gokarnán, ami alig pár óra távolság Goától, minden fele vagy harmadannyi és érezni az igazi indiai kultúrát.

Környezettudatosság Indiában

Nehéz kérdés. Igen is meg nem is. India egyértelműen az ellentétek országa, nyomor és fényűzés, nélkülözés és túlfogyasztás, mind-mind egy helyen. Mumbai a legjobb példa, melynek 16 milliós lakosából 10 millió él a világ talán legnyomorúságosabb gettóiban, a világ top 10 leggazdagabb embere közül viszont kettő él ugyanabban a városban! Másik általam látott legelképesztőbb példa Delhiben volt, itt van a WHO egész ázsiai területi igazgatósága. Gyönyörű, hatalmas, vadonatúj épület, az ENSZ nagy szlogenjével: „In the 21st century, health is a shared responsibility, involving equitable access to essential care and collective defence against transnational threats.” Az épülettől pedig alig 100 méterre már roskadozó viskókban lakó családok, porban-sárban meztelen szaladgáló gyerekek, nem, itt nincs orvos, nincs étel, nincs gyógyszer, nincs ivóvíz..

A két legnagyobb probléma szerintem a légszennyezettség és a szemét. Persze a szemét, hol nem probléma, gyűlik, gyűlik, majd hova lesz? Itt többnyire az utcán landol valahol, rengeteg szemétdomb van mindenütt. Persze jön megint az ellentét, hogy annyira mégsincs kosz, mert amíg az egyik kidobja a szemetet az útra, a másik odamegy és felsöpri. Sokan takarítanak az utcán, és a legtöbb üzlet bejárata általában rendezett. Tehát a szeméthalmok, ha épp egy bolt előtt lennének, akkor onnan továbbseprik, és végül persze eljut a nyomornegyedig.. Ami jó, hogy létezik azért néhány nagyobb városban szelektív gyűjtés, pl. itt Bangalore-ban biciklis férfiak járják a várost és folyamatosan kiáltják, hogy „papír”. Ilyenkor oda lehet rohanni hozzájuk és az otthon már szépen összerakott újságpapír stócokat, kartondobozokat, papírcetliket át lehet adni nekik. Ők beviszik egy lerakatra, kapnak érte egy kis pénzt, a papírt pedig újrahasznosítják. Tiszta jó, mint nálunk még a régi általános iskolai papírgyűjtések. :)

Gokarnán nincs szelektív gyűjtés, a meredek tengerparton nehezen megoldható és drága a szállítás. Így a szeméthalmok elkerülését égetéssel „oldják meg”. Minden második nap begyűjtik az éttermekben, hotelekben felgyülemlett szemetet és elégetik a tengerparton. Hű, rossz látvány, rossz szag, minden csak nem megoldás, de persze ez megint egy olyan dolog, amit a fejlett világ okoz és a fejlődő nyeli le. Szóval égnek a német, angol, holland, amerikai turisták által odacipelt félig teli napolajas flakonok, elszakadt strandkendők, megkarcolt napszemüvegek, sok-sok elhozott majd feleslegesnek bizonyult otthoni kacat, meg az itt fogyasztott sörös és üdítős palackok, stb..

A légszennyezettség fő okozói a közlekedés és a rengeteg szénerőmű. Persze itt is vannak jó pontok. A közlekedés egyértelműen telekocsis, sosincs üres járat, valamint a sok autó mellett azért mégiscsak India büszkélkedhet a világ legnagyobb vasúthálózatával. A szénerőművek mellett pedig főként Dél-Indiában elég sok szélkerék és napkollektor is termeli az energiát. :) Itt Bangalore-ban a legtöbb ház tetején látni napkollektort, vagy minimum egy fekete víztározó hordót, ami szépen felmelegszik napközben. Én konkrétan ennek a házunk tetején található hordónak köszönhetően jutok néha langyos zuhanyhoz.

Vásárlásnál a legtöbb árus képes még két szem paradicsomhoz is nagyméretű nejlonzacskót adni, állandóan vissza kell utasítani őket, vagy szólni előre, hogy thanks, no plastic. Természetesen voltam már nejlonzacskó-ellenes tüntetésen is. :) Néhány termék csomagolásánál viszont előszeretettel használnak régi újságpapírt. Ez is remek ötlet és még vicces, jópofa dolog is vinni valakinek egy üveg bort vagy egy szál virágot a tegnapi Hindustan híreivel. :)

Új év

A Szilveszter csendesen, mindenféle felhajtástól mentesen, de mégis nagyon jól és kellemesen telik. Közös vacsora Cedric-kel és James-szel, az éjfélt pedig hangulatosan valahol útközben egy riksában töltjük. Hát így ünnepel egy francia, egy brit és egy magyar valahol Indiában. :) Éjfél után megérkezés hozzám, és jöhet a szokott ücsörgés a teraszon, földön, párnákkal, 2 darab gyertyával, és a James által hozott 3 decis mini cognac-kal, amin röhögünk, de valahogy hárman se sikerül meginnunk, most nem megy. A téma pedig persze India, Franciaország, Anglia, Magyarország, na meg az egész világ, és hogy miket is csináltunk az elmúlt években ilyenkor.

James szerint azon kívül, hogy persze amúgy is London a lehető legtökéletesebb város, aki nem akar ott lenni újévkor, az egyszerűen hülye, szilveszterezni Londonban lehet igazán! Így a végére közli, hogy köszöni a meghívást, és tök jó volt azért ez a Szilveszter is, de ő most fogja magát, hazasétál a tőlem 10 percre lévő még mindig tök üres albérletébe, és próbál nem arra gondolni, hogy miért is van ő most itt Indiában, ahol minden szórakozóhely este 11-kor bezár. A tök üres albérlet alatt amúgy ne minimál stílust értsetek, hanem komolyan, bérel egy kétszobást lakást már több mint 3 hónapja, és nincs benne más csak egy lavór és egy matrac.

Maradunk ketten Cedric-kel, aki szintén fantasztikus és cseppet sem átlag srác. Tudom, hogy ha nem jutok el Indiába, sosem találkozom velük és nem lesznek ilyen remek barátaim! Szóval Cedric valami olyat mondhat el magáról, amit rajta kívül aligha még néhány ember világszerte. 32 éves korára pontosan 4 földrészen élt már. Franciaország, Hollandia, Kongó, Ausztrália, India, és mi jöhet még? :)

Egyszerűen csak azt érzem, hogy kinyílt a világ! A világ minden pontján lehet élni. Jól élni.

Nekem még egy hónap India, aztán fél év Oroszország, és az egyik legjobb érzés, hogy még nem tudom a következőt, csak azt, hogy bármi lehet. :)

Kívánom, hogy mindenkinek legalább ilyen jól kezdődjön az év!