Snow time

Ha egy norvég hegy tetején laksz, akkor amivel a leginkább számolnod kell október elején az a tél kezdete. Idén a nagy könyvben megírtak szerint le is esett az első hó október első hetében és fájdalmasan gondolok bele, hogy mindez el fog tartani áprilisig, sőt talán májusig. Még nem esik olyan nagy lendülettel, néhány derűsebb nap olvadt is belőle napközben, de novembertől már arra kell készen állnunk, hogy akár napi 1-2 métert is eshet. Ha nem pötyögök semmit a következő hetekben blogra, akkor meglehet, hogy hólyagos lett a kezem a hólapátolástól.  :)
Sebaj, egy biztos, most már tényleg muszáj lesz megtanulnom síelni! A síelés itt amúgy is kötelező tantárgy a főiskolán, jövőre egy vizsgát is le kell majd tennem 25 km sífutásból. Ez is azt mutatja, hogy nem egy hagyományos értelemben vett iskolában tanulok. Itt az oktatás amolyan csináld magad mozgalomhoz hasonlít, hogy ezt akadémiai köntösbe burkolhassák persze nagyon hangzatosan „individual learning”-nek hívják. A suli nemzetközi, ami abban nyilvánul meg, hogy norvégok egyáltalán nincsenek benne, vannak viszont olasz, portugál, német, cseh, szlovák, magyar, román, lett és litván iskolatársaim. A tanítás nyelve angol, és a tanulás mellett főleg dolgozunk – hol pénzért, hol önkéntes alapon, valamint sokat utazunk, vagy ha éppen nem utazunk akkor utazásra készülünk. Én hétvégenként a kollégium melletti étteremben dolgozom, hétköznap pedig eljárok adománygyűjtésre, mert az iskolának van egy gyerekeket segítő civilszervezete, aminek keretében játékokat, könyveket, iskolaszereket, ruhákat gyűjtünk. Ilyenkor egy mikrobusszal végigjárjuk a környező városokat, felpakoljuk az adományokat nagy zsákokba, kartondobozokba, majd ha megtelt, átpakoljuk egy kamionba. A kamion továbbviszi az összegyűjtött holmit szegény kelet-európai országokba, amit pedig ott sem használnak fel, azokat hajóval átküldik Afrikába. 

Way to Norway

Már több mint egy hónapja Norvégiában élek és olyan pörgősen alakultak az események, hogy azóta már laktam hotelben, hostelben, campingben, albérletben, a legtöbb időt pedig egy főiskolai kollégiumban töltöm. A kollégium az 1994-es téli olimpiáról nevezetes Lillehammer mellett van. Egy hegy legtetején, egyedüli épületként, olyan kilátással-erdővel-tóval, hogy az az érzés fog el, sehol egy lélek körülötted. Pontosan ilyen helynek képzelem a világ végét. Persze magában a kollégiumban azért gyorsan történnek az események. Itt is váltottam már szobát háromszor, először egyedül laktam, majd átköltöztem egy négyfős csoportszobába, egy hete pedig már együtt lakom a főiskola leghelyesebb, szőke, kékszemű pasijával. :) Ha van szabadidőnk, általában lemegyünk a mellettünk lévő tóhoz és átevezünk az egyik kis szigetre. 

A kollégium és Lillehammer mellett pedig az elmúlt hónapban már jártam Osloban, Sandnesben, Solán, Stavangerben. Stavanger idáig az egyértelmű favorit, a legszebb skandináv város, amit eddig láttam. Gyönyörű óváros rész, kikötő, 12. századi gótikus templom, vár, mintha nem is Norvégiában lennék. Persze nem mintha maga Norvégia nem lenne jó hely, de azért a történelmi épületek, régi várak kimaradtak a legtöbb városból. A szépséget itt a természet képviseli, nem az építészet. A természet viszont tényleg mindenért kárpótol, tavak, vízesések, hegyi patakok mindenhol, gleccserek, fjordok, erdők, tisztások, kiránduló utak. Embereket keveset látni, viszont akikkel mégiscsak összefutsz útközben azokból árad a nyugalom és a derű. Az itteni minimálbér 16.000 NOK, az árszínvonal is oké, a munkát pedig szigorúan befejezik délután 4-kor, tehát itt nincs sok gondja általában az embereknek. A jólét csakúgy kiül mindenki arcára. :)