West Coast

Ismét rengeteg dolog történt, vagyis történik folyamatosan. Elkezdődtek az egyetemi előadásaim, közben dolgozom az étteremben, megy tovább az adománygyűjtés, voltam Oyerben egy helyi menekülttáborban, ahol találkoztam sok afrikai és közel-keleti fiatallal, elkezdtem a síelést, és utazom állandóan. Novemberben egy hetet a West Coast-on, vagyis Norvégia nyugati partján töltöttem. Bejártam Alesund és környékét, a gyönyörű szigetvilágot, amely a norvégok szerint is az országuk legszebb része.

http://en.wikipedia.org/wiki/%C3%85lesund

Holnaptól a sok munka és tanulás után két hét karácsonyi szünet következik, irány Oslo, Göteborg, és Budapest!

Snow time

Ha egy norvég hegy tetején laksz, akkor amivel a leginkább számolnod kell október elején az a tél kezdete. Idén a nagy könyvben megírtak szerint le is esett az első hó október első hetében és fájdalmasan gondolok bele, hogy mindez el fog tartani áprilisig, sőt talán májusig. Még nem esik olyan nagy lendülettel, néhány derűsebb nap olvadt is belőle napközben, de novembertől már arra kell készen állnunk, hogy akár napi 1-2 métert is eshet. Ha nem pötyögök semmit a következő hetekben blogra, akkor meglehet, hogy hólyagos lett a kezem a hólapátolástól.  :)
Sebaj, egy biztos, most már tényleg muszáj lesz megtanulnom síelni! A síelés itt amúgy is kötelező tantárgy a főiskolán, jövőre egy vizsgát is le kell majd tennem 25 km sífutásból. Ez is azt mutatja, hogy nem egy hagyományos értelemben vett iskolában tanulok. Itt az oktatás amolyan csináld magad mozgalomhoz hasonlít, hogy ezt akadémiai köntösbe burkolhassák persze nagyon hangzatosan „individual learning”-nek hívják. A suli nemzetközi, ami abban nyilvánul meg, hogy norvégok egyáltalán nincsenek benne, vannak viszont olasz, portugál, német, cseh, szlovák, magyar, román, lett és litván iskolatársaim. A tanítás nyelve angol, és a tanulás mellett főleg dolgozunk – hol pénzért, hol önkéntes alapon, valamint sokat utazunk, vagy ha éppen nem utazunk akkor utazásra készülünk. Én hétvégenként a kollégium melletti étteremben dolgozom, hétköznap pedig eljárok adománygyűjtésre, mert az iskolának van egy gyerekeket segítő civilszervezete, aminek keretében játékokat, könyveket, iskolaszereket, ruhákat gyűjtünk. Ilyenkor egy mikrobusszal végigjárjuk a környező városokat, felpakoljuk az adományokat nagy zsákokba, kartondobozokba, majd ha megtelt, átpakoljuk egy kamionba. A kamion továbbviszi az összegyűjtött holmit szegény kelet-európai országokba, amit pedig ott sem használnak fel, azokat hajóval átküldik Afrikába. 

Way to Norway

Már több mint egy hónapja Norvégiában élek és olyan pörgősen alakultak az események, hogy azóta már laktam hotelben, hostelben, campingben, albérletben, a legtöbb időt pedig egy főiskolai kollégiumban töltöm. A kollégium az 1994-es téli olimpiáról nevezetes Lillehammer mellett van. Egy hegy legtetején, egyedüli épületként, olyan kilátással-erdővel-tóval, hogy az az érzés fog el, sehol egy lélek körülötted. Pontosan ilyen helynek képzelem a világ végét. Persze magában a kollégiumban azért gyorsan történnek az események. Itt is váltottam már szobát háromszor, először egyedül laktam, majd átköltöztem egy négyfős csoportszobába, egy hete pedig már együtt lakom a főiskola leghelyesebb, szőke, kékszemű pasijával. :) Ha van szabadidőnk, általában lemegyünk a mellettünk lévő tóhoz és átevezünk az egyik kis szigetre. 

A kollégium és Lillehammer mellett pedig az elmúlt hónapban már jártam Osloban, Sandnesben, Solán, Stavangerben. Stavanger idáig az egyértelmű favorit, a legszebb skandináv város, amit eddig láttam. Gyönyörű óváros rész, kikötő, 12. századi gótikus templom, vár, mintha nem is Norvégiában lennék. Persze nem mintha maga Norvégia nem lenne jó hely, de azért a történelmi épületek, régi várak kimaradtak a legtöbb városból. A szépséget itt a természet képviseli, nem az építészet. A természet viszont tényleg mindenért kárpótol, tavak, vízesések, hegyi patakok mindenhol, gleccserek, fjordok, erdők, tisztások, kiránduló utak. Embereket keveset látni, viszont akikkel mégiscsak összefutsz útközben azokból árad a nyugalom és a derű. Az itteni minimálbér 16.000 NOK, az árszínvonal is oké, a munkát pedig szigorúan befejezik délután 4-kor, tehát itt nincs sok gondja általában az embereknek. A jólét csakúgy kiül mindenki arcára. :) 

Göteborg - repülővel, busszal, vonattal

Hajnalban repülés Göteborgba. Először járok Svédországban és most is komoly 5 óra hosszat tervezek itt tölteni. Göteborgnak két reptere van - nem értem, hogy miért, mivel amelyikre én érkezem (Landvetter) az nagyon kicsi, szerintem simán elférne náluk még néhány járat. Persze nagyon rendezett és szép. Végre egy reptér, ahol nem kell lejárnom a lábam, 10 lépés és felveszem a csomagom, újabb 10 és már a reptér előtt állok a buszmegállóban. A buszok is jók és kényelmesek és persze olcsóbbak (80 SEK) a taxinál, az itteni elsőszámú érv mellette pedig természetesen a környezettudatosság. Irány a pályaudvar!

Göteborg klassz városnak tűnik: tisztaság, napsütés és rengeteg biciklis. A csomagomból előszedett pulcsim 2 perc alatt rám is melegszik, hurrá ma még farmerben és ujjatlan felsőben szelem át Skandináviát. :)

A norvég vasúttársaságnak van egy szuper ajánlata, miszerint ha interneten keresztül és jó előre vásárolsz, akkor mindössze 199 NOK-ért kapsz egy 24 órán keresztül érvényes jegyet bármelyik svéd vagy norvég vonalon. Amint olvastam erről, eldöntöttem, hogy elsőként a Volvo és az Ikea hazájába repülök és onnan vonatozok át Norvégiába. Ez a legolcsóbb és leglátványosabb útvonal.

A néhány óra vonatozásnak köszönhetően megtudtam, a "spár" svédül vágányt jelent, a vonatok gyakran haladnak át alagutakon, és a vasúti fedélzeten csak fair trade kávét fogyasztanak. Folytatás következik Norvégiából!

Skandinávia

Egy új fejezet - talán ez lesz az eddigi leghosszabb és legérdekesebb. Nem szeretek nagyon előre tervezni, pláne nem szeretném előre elkiabálni, de ha minden jól alakul, akkor úgy néz ki a mai naptól kezdődően egy 2,5 éves programba vágok bele, ami főleg skandináviai és ázsiai utazással, tanulással, munkával fog telni.

Moscow Botanical Garden

A moszkvai egyetemhez tartozik egy botanikus kert, amit év közben a kertészeti kar diákjai gondoznak a nyári szünet alatt pedig megnyitják önkéntesek számára. Így már évek óta bevett gyakorlat, hogy július-augusztus folyamán a világ minden tájáról érkeznek ide fiatalok. Szuper ötlet, bárki aki szeretné látni és Moszkvát és érdeklődik a természetvédelem iránt, csak küldenie kell egy önéletrajzot és motivációs levelet, ezek alapján fogadják a jelentkezőket.

Én a júliust kaptam meg 10 másik önkéntessel közösen - van köztük egy amerikai házaspár, két iráni srác, egy-egy francia, német, szerb, dél-koreai, és orosz önkéntes. Szállást és ételt kapunk az egyetemen, cserébe napi 6 órában dolgozunk a kert különböző részein. Eddig főleg bokrokat metszettem, rózsaágyást gyomláltam és farönköket cipeltem.

Az esték és a hétvégék szabadok. Kulturális programokra még a belépőt is fizetik. Megnéztük a Tretyakov gallériát, voltunk a világ legnagyobb ortodox templomában, rengetegszer újra a Vörös téren, és még két nappal azt követően, hogy egy hajót baleset ért és azt hiszem hatan meg is haltak a fedélzetén, mégiscsak felbátorodtunk egy éjszakai hajókázáshoz a Moszkva folyón a kivilágított Kreml mellett elhaladva. Ezzel is szerencsésen jártunk. Most már többedszerre visszatérve Moszkvába egyre inkább ismerősnek tűnik minden, már egyáltalán nem érzem magam eltörpülő kis pontnak a 20 milliós nagyvárosban, és bármit megtalálok egyedül is. :)

Back in Moscow

Fél év Budapest után hogy, hogy nem, ismét Moszkvában vagyok. Ezúttal ráadásul a Lomonosov Egyetem egy nyári programjának meghívására. Az egyetem elképesztő, még sosem láttam ehhez hasonlót. Csak önmagában az egyetemi rész is kitesz több magyar városra való területet. 1000 épület, külön buszjáratokkal megközelíthető campusok, kollégiumok, sportpályák, parkok, színházak, étteremek, saját boltok, ruhaüzletek, posta, szóval minden beszerzhető az egyetem falain belül – egy nagyváros a megavárosban.

http://www.msu.ru/en/

A kollégium B szektorának (oroszosan „V cekmop”) 1240-es szobájában lakom, és az első napok legnagyobb kihívása az ezer épület között épp ennek az egynek megtalálása. J Minden kollégiumi szobához van internet, csak persze nem ingyen, egy emelt díjas SMS-sel lehet rácsatlakozni 1-1 órára, szerencsére a központi aulában van ingyenes is, és ha már most arra kell gondolnom, hogy mi az a kép ami legelőször be fog ugrani az itt töltött nyárról, akkor ez az aula a tuti befutó! Nagy márványcsarnok, hatalmas boltívekkel, több oldalról nyíló széles lépcsőkkel, egyetlen darab szék és asztal nélkül. Így a hideg márványkövön, libasorban, törökülésben egymás mögött ülő diákok headsettel a fülön, laptoppal a kézben, és arcvonsásokkal a Föld minden tájáról. J