Mponela

Érkezés a házunkba, vagyis a helyre amit a szervet bérel számunkra a következő fél évben. Mponela 56 km-re van Lilongwetől, mégis az útviszonyok miatt két órát vesz igénybe az utazás, mindezt persze afrikai módon egy teherautó nyitott platóján tesszük meg, és a sebesség azért épp elég nagy ahhoz, hogy rendesen lobogjon a hajunk. J

A házzal kapcsolatban fogalmam sem volt, mit képzeljek el, lélekben már kezdtem magam edzeni a legpuritánabb körülményekhez, ehhez képest a ház jó, afrikai viszonylatban különösen jó, ami fura viszont, hogy egy nyomornegyed közepén áll nagy fallal körülvéve és egy őrrel megtoldva. Számomra logikusabb lenne, falak és zárak helyett egy kicsivel arébb tenni az egész épületet, de ez van. Benne vagyunk Mponela közepében, a zajban, a porban, és a legmagasabb házban. Négyen lakunk benne önkéntesek, két román fiú, Marc és Eugen, plusz egy cseh nő, Viki. Egész jól kijövünk, van mindenkinek külön hálószobája, a konyha meg a zuhanyzó közös.

A kisváros életét is rendesen felpezsdítette hirtelen négy európai beköltözése, egyenlőre sehova se sikerült eljutnom anélkül, hogy ne követne vagy 20 gyerek kiabálva „zongu” (fehér embert jelent a helyi, chichewa nyelven), de mindenki kedves és barátságos. Mponela egyetlen aszfaltozozott főúttal van felszerelve, onnantól pedig mindkét irányban sok kanyargós földút vezet mindenhova. Apró házak, a környéken pedig rengeteg kis falu banánültetvénnyel, kukoricával, és víz- és villany nélküli sárból épített nádtetős kis épületekkel. 

Oslo - Stockholm - Rome - Addis Ababa - Lubumbashi - Lilongwe - Blantyre

Szombaton megkezdődött a hosszú utazás: hat ország két nap alatt, meglepően simán és problémamentesen. Lillehammerből vonattal Osloba, aztán busszal Stockholmba, onnan végig Ethiopien Airlines-szal egy római kitérő, majd Addis Ababa célállomás.

Sajnos csak két óra maradt átszállásra, és legnagyobb bánatomra tranzit utasként etióp pecsétet sem kaptam, de azért kicsit láttam a városból, vagy legalábbis a repülőtér közeléből, és az alapján szívesen eltöltenék több időt is Etiópában. Hatalmas fejlődésen ment keresztül, a legjobb afrikai légitársasággal büszkélkedhet, és a fővárosban épült rengeteg üzlettel, felhőkarcolóval egy egészen más Afrikát látunk, mint ahogy azt a híradások alapján elképzelnénk. Etiópia már nem az éhező gyerekekről szól, hanem befektetésről, pénzről, banki központokról. A repülőn kezembeakadt újság szlogenjét azért kicsit túlzásnak tartom: Explore Ethiopia, one of the safest country on earth (Fedezd fel Etiópát, a világ egyik legbiztonságosabb országát), de az is lehet, hogy lassan már itt tartanánk? Európában több a sztrájk, az utcai vandálkodás, a bűnözés, a munkanélküliség, és mostanában inkább Etiópiának, Angolának, Kenyának, és Dél-Afrikának áll a világ?

Következő szakaszban egy kis kongói kitérővel érkezés Malawiba. Lilongwe, Kamuzu International Airport, az egyik legkisebb, legcukibb reptér, amit eddig láttam. Semmiben sem nemzetközi, számomra még az is hihetetlen, hogy egyáltalán egy Boeing le tudott ott szállni. Mellette csak négy darab pici repülőgép áll a reptéren. Egy kapu működik útlevél vizsgálattal, egy futószalag van a csomagoknak, a kijárat mellett meg egy helyes kis virágágyás, ennyi.

A taxi drága, és az út alatt csak annyi jár a fejemben, hogy az etióp csoda felhőkarcolók után, ez aztán tényleg Afrika. Csak egy kis részen megy aszfaltút, utána már földutakon megyünk, rengeteg ember, kisgyerek megy mezlítláb mellettünk, gyalog vagy régi biciklivel, a vörös por és kosz száll mindenfelé. Itt van mit fejleszteni, és biztos vagyok benne és sok munkám lesz a következő fél évben.

Első éjszaka egy hostelben telik Lilongweban, másnap busszal tovább Blantyre-ba, ami bár nem a főváros, de sokkal inkább annak tűnik. Itt jobbak az útak, van sok elegáns negyed, nagy házakkal, hotelekkel, magánkórházakkal, egyetem is működik a városban. Több lakosa is van, mint Lilongwenak, és gyakorlatilag fővárosi ranggal működik ez a város is. Minden oldalról hegyek veszik körbe, így a táj is lenyűgöző, az ültetvényeken teát, papayát, banánt termesztenek, ezért sok zöldterület is látható. Egy hetet Blantyre-ban maradok, aztán utazom Mponelaba, egy kisebb városba, ahol a fél év nagy részét tölteni fogom. Afrika, elkezdődött!

Galdhopiggen – életem első hegymászása

Két fantasztikus budapesti hét után újra Norvégia az itt megszokott kulcsszavakkal: program, team, project, action, preparation.. Vagyis egy felújítási akció keretében rendbetettük az iskolát, kifestettük a termeket, étkezőt, én lemázoltam az ajtókat, más az ablakokat, közben befejeztük az összes szemináriumot, részt vettem a legutolsó adománygyűjtésen, jelentkeztünk malawi vízumért, és nem utolsó sorban megmásztuk Norvégia legmagasabb hegyét! Galdhoppigennek hívják és 2469 m magas, Lillehammertől kb. 3 óra autózásra található, és csak a nyári időszakban lehet megközelíteni, olyankor is nagyrészt hó borítja. Nyolcan vágtunk neki közösen a csapatból, és végül hárman érték el a legmagasabb pontot, mi a többiek is másztunk nyolc órán keresztül, sziklákon, patakokon, méteres havon át. Írhatnám azt is, hogy lenyűgöző volt a táj és az egész élmény, meg azt is, hogy utólag azért minden megszépül, és hogy igaznádiból félúton már a francba kívántam az egész hegyet, a labirintusszerű járhatatlan hóval és jéggel borított ösvényt, és hogy utána még napokig fájt minden egyes porcikám. De ahogy tudjuk, mindig a megtett út számít, életem első hegymászó élményével is gazdagodtam, ráadásul az egész hegyet szikrázó napsütésben, térdig érő hóban és ugyanakkor rövidujjú polóban másztuk végig, nem kicsit leégett arccal és karokkal visszaérkezve, csak a még erősebb emlékek kedvéért. J

http://www.scandinavianmountains.com/areas/10-galdh%C3%B8piggen-massif/mountains/10.01-galdh%C3%B8piggen/index.htm

Remélehtőleg az utolsó napokat töltöm a suliban, még mindig a repülőjegyemre várok, ami a terv szerint: Stockholm – Addis-Ababa – Lilongwe, vagy Oslo – Amsterdam – Nairobi – Lilongwe lesz. Jövő héten Malawiból írok.

DAPP Zambia vs. DAPP Malawi

Márciusban lavinaként zúdult rám, hogy minden eddigi készülődés ellenére úgy néz ki mégsem megyek Zambiába. Most Malawi van porondon. A szent és sérthetetlen csupa nagybetűs (ejtsd: PROGRAM) ismét változik. Első hallásra persze kitört belőlem a dühös gyerek énem – engem nem érdekel, nekem Zambiában van a barátom, ott a Viktória-vízesés, már végigolvastam minden infót az ország történetéről, kultúrájáról, a projektekről, oda készülök már hónapok óta, én ott akarok fejlesztési munkát végezni, és egyébként is kit érdekel Malawi. Második nekirugaszkodásra már kicsit okosabban végigvettem a számításokat, utánaolvastam Malawi történetének és az ottani projekteknek, és azt kell mondjam, hogy már majdhogynem jobban tetszik, mint Zambia. A majdhogynemet is csak Adrian miatt teszem hozzá. A honlap és a program leírás egyértelműen veri Zambiát.

http://www.dappzambia.org/

http://www.dapp-malawi.org/

Malawi az egyik legbiztonságosabb és legolcsóbb afrikai ország külföldiek számára, a világ legtöbb árvájával, rengeteg önkéntes kampánnyal, és a Föld nyolcadik legnagyobb tavával („the Lake of Stars”).

http://en.wikipedia.org/wiki/Lake_Malawi

Közben azért az is lehet, hogy mégiscsak Zambiába megyek, igazándiból most már arra következtetésre jutottam, hogy mindegy, csak jöjjön aminek jönnie kell! Készen állok bármelyik országra, ráadásul szomszédos országokról van szó, így még az is lehet, hogy kettőt egy csapásra – fejlesztési projekt Malawiban, majd vakáció Adriannal a Viktória-vízesésnél lenne az álomkombináció, de tudom, az a legjobb, ha kivárom a végét és nem készítek megint előzetes terveket. Ami biztosnak tűnik, hogy még pár hetet tanulnom kell Norvégiában, május első két hetében hazamegyek új útlevelért, majd vissza Norvégia még 1- max. 2 hét erejéig – ezalatt már csak az afrikai repülőjegy és valamelyik ország vízumának a beszerzése. J

Közvélemény-kutatás: kinek melyik ország és melyik projekt (child aid, community development, farmers’ club) tetszik jobban? Mi lenne a legjobb és a leghasznosabb szerintetek?

About THE PROGRAM

Ráadásul csupa nagybetűvel, mert itt a suliban mindig ezt halljuk, hogy „a program” a legfontosabb, és ezen mindenkinek végig kell menni - ha törik, ha szakad. Program nélkül nincs oktatás, nincs munka, nincs csapat, nincs tanár, nincs projekt, nincs utazás és nincs iskola.

Ez „a bizonyos” a kezedeti terv óta viszont némi változáson ment keresztül. Először egy 2,5 éves programra készültem, aminek egyik felét Norvégiában, másik felét Ázsiában vagy Afrikában töltöttem volna. Az új terv szerint kicsit rövidebb, de annál velősebb programunk lett, 18 hónap, 4 különböző szakasszal:

1      1. 4 hónap előkészítő rész: ezt munkával töltjük (ebből a pénzből tudsz később repülőjegyet és vízumot vásárolni), kapunk néhány bevezető oktatást, megismerjük az iskolát, a csoporttársainkat, részt veszünk önkéntes munkában, és közösen lakunk az egyetem kollégiumi részében, ahol együtt látunk el minden egyéb feladatot – rendrakás, főzés, stb.

2      2. 6 hónap tanulás: ennek a résznek a közepén járok most, hétfőn-kedden-szerdán intenzív tanulás van, előadásokon veszünk részt, ill. mi magunk is előadunk. Fő tárgyak: afrikai és ázsiai történelem és kultúra, fenntartható fejlődés, globális felmelegedés, AIDS megelőzés, trópusi betegségek, gyermekvédelem. Csütörtökön-pénteken-szombaton általában dolgozunk, így lehet megkeresni azt a pénzt, amibe a kollégiumi ellátás kerül. Én a suli melletti étteremben szoktam felszolgálni, és ebből pont annyi jön össze, hogy fizetve van minden itteni kiadásom (lakhatás, étkezés, tanulás) vagyis nem tudok félretenni semennyit, de nem is kell költenem saját zsebből. Ez a szaksz azért is jó, mert itt sokkal több lehetőség van már utazásra. Vannak változó hetek, amikor eltérünk a hagyományos tervtől és úgynevezett terep munkára megyünk. Jártam az elmúlt hetekben Alesundban, Trondheimban, osztálykirándultunk Dániában, jövő héten pedig Bergenbe készülök, így a fél év alatt valóban beutazhatod Skandináviát. J

3        3.  6 hónap projekt munka egy fejlődő országban: ez a legizgalmasabb rész, a legtöbben erre várunk a legjobban. Fél év gyakorlati munkát jelent egy nagy civilszervezetnél oktatás, környzetvédelem, szociális területen. Az eddigi évfolyamokból utaztak már Indiába, Zambiába, Mozambikba és Bissau-Guineába.

       4. 2 hónap záró rész: visszaút Afrikából Norvégiába, záróriport megírása, a projekt munka  ismertetése bárhol, ahova kedved és pénzügyi forrásod van menni – itt Norvégián belül, testvériskolákban, otthon, más civilszervezetknél, stb..

Szóval a program elég változatos és izgalmas, a tavalyi évben 3 havonta indítottak új osztályokat. Adrian 3 hónappal előttem kezdtem el a képzést, tehát könnyen kitalálható, hogy igen(!!!), elkezdte a projekt munkát, vagyis épségben megérkezett Zambiába, ahol minden a legjobb és legszebb. A terv szerint én 3 hónap múlva csatlakozom hozzá és onnantól kezdve közös erővel folytatjuk az ndolai gyerekvédelmi és iskolai projektet. J