2012. április 14., szombat

DAPP Zambia vs. DAPP Malawi


Márciusban lavinaként zúdult rám, hogy minden eddigi készülődés ellenére úgy néz ki mégsem megyek Zambiába. Most Malawi van porondon. A szent és sérthetetlen csupa nagybetűs (ejtsd: PROGRAM) ismét változik. Első hallásra persze kitört belőlem a dühös gyerek énem – engem nem érdekel, nekem Zambiában van a barátom, ott a Viktória-vízesés, már végigolvastam minden infót az ország történetéről, kultúrájáról, a projektekről, oda készülök már hónapok óta, én ott akarok fejlesztési munkát végezni, és egyébként is kit érdekel Malawi. Második nekirugaszkodásra már kicsit okosabban végigvettem a számításokat, utánaolvastam Malawi történetének és az ottani projekteknek, és azt kell mondjam, hogy már majdhogynem jobban tetszik, mint Zambia. A majdhogynemet is csak Adrian miatt teszem hozzá. A honlap és a program leírás egyértelműen veri Zambiát.
Malawi az egyik legbiztonságosabb és legolcsóbb afrikai ország külföldiek számára, a világ legtöbb árvájával, rengeteg önkéntes kampánnyal, és a Föld nyolcadik legnagyobb tavával („the Lake of Stars”).
Közben azért az is lehet, hogy mégiscsak Zambiába megyek, igazándiból most már arra következtetésre jutottam, hogy mindegy, csak jöjjön aminek jönnie kell! Készen állok bármelyik országra, ráadásul szomszédos országokról van szó, így még az is lehet, hogy kettőt egy csapásra – fejlesztési projekt Malawiban, majd vakáció Adriannal a Viktória-vízesésnél lenne az álomkombináció, de tudom, az a legjobb, ha kivárom a végét és nem készítek megint előzetes terveket. Ami biztosnak tűnik, hogy még pár hetet tanulnom kell Norvégiában, május első két hetében hazamegyek új útlevelért, majd vissza Norvégia még 1- max. 2 hét erejéig – ezalatt már csak az afrikai repülőjegy és valamelyik ország vízumának a beszerzése. J
Közvélemény-kutatás: kinek melyik ország és melyik projekt (child aid, community development, farmers’ club) tetszik jobban? Mi lenne a legjobb és a leghasznosabb szerintetek?

2012. február 28., kedd

About THE PROGRAM


Ráadásul csupa nagybetűvel, mert itt a suliban mindig ezt halljuk, hogy „a program” a legfontosabb, és ezen mindenkinek végig kell menni - ha törik, ha szakad. Program nélkül nincs oktatás, nincs munka, nincs csapat, nincs tanár, nincs projekt, nincs utazás és nincs iskola.
Ez „a bizonyos” a kezedeti terv óta viszont némi változáson ment keresztül. Először egy 2,5 éves programra készültem, aminek egyik felét Norvégiában, másik felét Ázsiában vagy Afrikában töltöttem volna. Az új terv szerint kicsit rövidebb, de annál velősebb programunk lett, 18 hónap, 4 különböző szakasszal:
1      1. 4 hónap előkészítő rész: ezt munkával töltjük (ebből a pénzből tudsz később repülőjegyet és vízumot vásárolni), kapunk néhány bevezető oktatást, megismerjük az iskolát, a csoporttársainkat, részt veszünk önkéntes munkában, és közösen lakunk az egyetem kollégiumi részében, ahol együtt látunk el minden egyéb feladatot – rendrakás, főzés, stb.
2      2. 6 hónap tanulás: ennek a résznek a közepén járok most, hétfőn-kedden-szerdán intenzív tanulás van, előadásokon veszünk részt, ill. mi magunk is előadunk. Fő tárgyak: afrikai és ázsiai történelem és kultúra, fenntartható fejlődés, globális felmelegedés, AIDS megelőzés, trópusi betegségek, gyermekvédelem. Csütörtökön-pénteken-szombaton általában dolgozunk, így lehet megkeresni azt a pénzt, amibe a kollégiumi ellátás kerül. Én a suli melletti étteremben szoktam felszolgálni, és ebből pont annyi jön össze, hogy fizetve van minden itteni kiadásom (lakhatás, étkezés, tanulás) vagyis nem tudok félretenni semennyit, de nem is kell költenem saját zsebből. Ez a szaksz azért is jó, mert itt sokkal több lehetőség van már utazásra. Vannak változó hetek, amikor eltérünk a hagyományos tervtől és úgynevezett terep munkára megyünk. Jártam az elmúlt hetekben Alesundban, Trondheimban, osztálykirándultunk Dániában, jövő héten pedig Bergenbe készülök, így a fél év alatt valóban beutazhatod Skandináviát. J
3        3.  6 hónap projekt munka egy fejlődő országban: ez a legizgalmasabb rész, a legtöbben erre várunk a legjobban. Fél év gyakorlati munkát jelent egy nagy civilszervezetnél oktatás, környzetvédelem, szociális területen. Az eddigi évfolyamokból utaztak már Indiába, Zambiába, Mozambikba és Bissau-Guineába.
       4. 2 hónap záró rész: visszaút Afrikából Norvégiába, záróriport megírása, a projekt munka  ismertetése bárhol, ahova kedved és pénzügyi forrásod van menni – itt Norvégián belül, testvériskolákban, otthon, más civilszervezetknél, stb..
Szóval a program elég változatos és izgalmas, a tavalyi évben 3 havonta indítottak új osztályokat. Adrian 3 hónappal előttem kezdtem el a képzést, tehát könnyen kitalálható, hogy igen(!!!), elkezdte a projekt munkát, vagyis épségben megérkezett Zambiába, ahol minden a legjobb és legszebb. A terv szerint én 3 hónap múlva csatlakozom hozzá és onnantól kezdve közös erővel folytatjuk az ndolai gyerekvédelmi és iskolai projektet. J

2012. február 27., hétfő

Trondheim & Namsos


Egy újabb hét az iskola falain kívül. J Marcoval (velem egyidős portugál srác) egy hetet Trondheimban töltünk, cél az adománygyűjtés, de szabad hétvégét is kapunk a városban, ami alatt várost nézünk és meglátogatjuk a katedrálist. Trondheim tetszik, ez a harmadik legnagyobb norvég város és egyeteme jóhíre névén tele van külföldi diákokkal, szép, rendezett, és tényleg illik rá a város szó. Azaz Trondheim nem csak norvég értelemben város, hanem ott járva valóban olyan érzésed van, hogy egy élő, mozgó, emberlakta helyen jársz és nem csak a semmi közepére épített, hólepte faházikókat látsz.
Egy napot Namsosban is eltöltünk, ezen a tengerparti részen lehet a legtöbb lazacot kifogni, és ez egyben számomra Norvégia legészakibb pontja, ahol eddigi utazásaim során jártam.

2012. február 9., csütörtök

Denmark for a week



Január utolsó hete osztálykirándulással telik, meglátogatjuk az egyik testvériskolánkat Ulfborg városában. Újabb kimozdulás a norvég hegytetőről, hosszú autóút Larvikig, majd komppal át Dániába, és még néhány óra autózás. A komp egyértelműen viszi a pálmát, három és fél óra utazás átszelve a  tengert Norvégia és Dánia között, a fedélzet olyan mintha egy luxushajón lennénk, kilenc emelet, öt emelet az autók parkolására, feljebb pedig éttermek, vámmentes üzeletek, szép várótermek, kivetítők, internet kávézók. Minden, ami szemnek szájnak ingere. 
Dániai látogatásunk apropója a minden évben hagyományosan megrendezésre kerülő téli koncert, amit a testvériskolánk egy jótékonysági koncert keretében szervez a térségben élő hátrányos helyzetű, vagy fogyatékos gyerekeknek és családjuknak. Évente kb. 700 ember vesz részt a koncerten, és közülük a legtöbben itt találkoznak először komolyzenével, ill. hozzájuk hasonló körülmények között élő fiatalokkal. Ezután nem is kell részleteznem, milyen hangulatban telik az este. J
Hétfőn érkezünk Dániába és az egész hét készülődéssel telik, dekorációk, ajándékok gyártásával, pénteken érkezik a meghívott szimfónikus zenekar Lengyelországból, 65 tagú együttes, és jön még egy kínai ütőszenekar is, szombaton minden a forgatókönyv szerint zajlik.
A dán iskola legnagyobb híressége Európa egyik legnagyobb és legrégebbi szélkereke, ez látja el a teljes iskolát árammal, és jobb napokon még egy kis profitra is szert tesznek vele a plusz termelt energia eladásával a dán elektromos műveknek.

2012. január 7., szombat

Marry Christmas and happy new ear – or some more English practice


A karácsonyi szünet tiszta felüdélés volt, jó volt kicsit kiszakadni a hideg, havas hegytetőről és belevetni magunkat újra a városi forgatagba. Emberek, zajok, tömegközlekedés. Meglátogattuk a rokonokat, barátokat, bejártuk Budapest nevezetésségeit, végigettük a karácsonyi menüt, és szilvesztereztünk a Gellért-hegy tetején. Mindehhez a helyes, szőke szobatársam, Adrian is csatlakozott, akivel a hirtelen összeköltözés óta is minden rendben. J