2010. július 6., kedd

Milyen nemzetiségű vagy?

Csak azért, mert nem mindegy, hogyha orosz vízumot szeretnél beszerezni.

Az utóbbi időben már lassan nem marad nemzet, akivel ne laknék együtt. Az első hónapomat Daniyával töltöttem, az új lakáson először egy osztrák és cseh lánnyal osztoztam. Majd a cseh lány helyét 1-2 hétre egy olasz, mostantól pedig egy francia vette át.

Az eddigi négyhónapnyi mérleg tehát: Oroszország, Ausztria, Csehország, Olaszország és Franciaország. Vajon miért is EU-s tagállamból való az összes külföldi?

Például miért is ne lakhatnék együtt amerikaiakkal? Rögtön egyértelmű lesz a kép, ha egy pillantást vetünk két különböző vízumformátumra. Az első az EU-s állampolgároké, és a második az USA állampolgáraié.

http://www.hungary.mid.ru/Viza_apl_form_hu.pdf

http://www.russianembassy.org/Embassy_eng/Consulate/AppFormVisa_USA.pdf

Személyes kedvenc kérdésem, a pontosan mikor és milyen államokban járt az elmúlt 10 év alatt? Öööö, hol is kezdjem?? És a sorolja fel az összes intézményt, szervezetet, akikkel valaha kapcsolatban állt! Miért??

Ez mindkét esetben az akár csak 1-2 hetes turizmus célú látogatáshoz szükséges. Kitöltés után még csatolni kell biztosítást, és néhány esetben külön meghívólevelet is.

Vajon véget ért-e egyáltalán valaha a hidegháború?

És miért is védi egy ország ilyen erősen a határait? Legfőképpen, ha ez az ország történetesen a világ legnagyobb és egyben leggyérebben lakott országa is!

2010. június 25., péntek

White nights

Az elmúlt napok, hetek legnagyobb „fejfájását” az éjszakák okozzák számomra. Hihetetlen, hogy ahhoz képest, hogy Nyizsnyij Novgorod nincs is annyira északon, itt is fehér éjszakák vannak.

A „white nights” jelenség főleg Skandináviából és Alaszkából ismert, Oroszországban a köztudat szerint pedig Szentpéterváron látható. Nem gondoltam volna, hogy ez itt Nyizsnyijben is ennyire látványos lesz. Persze ne egész 24 órás nappali világosságot képzeljünk el, de éjfél körül még mindig olyan az égbolt, mintha az 1-2 hónappal ezelőttről megszokott este 8 órás szürkület lenne, hajnali fél 4-től pedig már teljesen felkel újra a nap. Max. 2-3 óra sötétség jut egy napra, ami rendesen felborítja a szervezet bioritmusát, és álmatlanságtól gyötör heteken keresztül.

http://en.wikipedia.org/wiki/White_Nights

Szentpétervár a „white nights” időszaka alatt hemzseg a turistáktól, éjszakai fesztiváloktól. Igazándiból, ha Nyizsnyij városa kicsit okosabb lenne, ők is kitermelhetnének ebből a légköri jelenségből egy csomó pénzt. Csak hát olyat még egy turistától sem hallottunk soha, hogy: „Nyizsnyij Novgorodba utazom megcsodálni a fehér éjszakákat.” J

Csodálni pedig tényleg lenne mit, és az első 1-2 napban nagyon klassz ezt is megtapasztalni, de 1-2 hét után már teljesen lefárasztja az embert. Hamarosan elkezdődnek ismét a hosszabb éjszakák, és újra jókat aludhatok.

2010. június 10., csütörtök

A világ legdrágább városa

Mi más, mint Moszkva?

Azaz tavaly Japán megelőzte, és bár sosem jártam még Tokióban, elnézve a moszkvai árakat alig tudom elhinni, hogy az idei év összegzésében ne első helyen végezzen ismét.

http://www.citymayors.com/features/cost_survey.html

Június 1-je az első három hónapos orosz vízumom lejárta, előző éjjel Nyizsnyijből vonatra szállok és hajnalban Moszkvába érkezem. Az állomásról egyből irány a metró, kezemben tartom a világ egyik legnagyobb metróhálózatának térképét és közben bízom a lehetetlenben, a vonatállomás és a Vörös tér közötti négy megálló alatt eláll az eső. Nem nyert. De igazándiból kit érdekel. J Hajnali 6 óra és végre itt vagyok a Vörös téren tök egyedül, sehol egy lélek. Nem sok turistának adatik meg ez a látvány. Szóval csak állok a hatalmas épületek előtt, kezd előbújni a nap, eláll az eső, és kinyit az első reggelizős hely.

Délelőtt 10-kor a reggeliből visszatérve a tér teljesen átalakul, már lépni se lehet a turistáktól. Pofátlanul kicsit belehallgatok egy brit csoport idegenvezetésébe, aztán átpártolok a japánokhoz és megkérem őket, hogy készítsenek fotót rólam. Melyik más nemzet lehetne alkalmasabb erre? J

Moszkva atmoszférája meghatározatlan. 20 millió ember, kiismerhetetlen város, óriási forgalom. Elképzelni sem tudom, hogyan engedhetik meg maguknak emberek, hogy ebben városban lakjanak minden egyes nap! Szerintem ez a drágaság az első számú oka a magas a bűnözési rátának: „Kérjük tartsák szemmel csomagjaikat, és vigyázzanak értékeikre.” Aztán másik táblára leszek figyelmes: „Strabag építi Moszkva útjait.”

A Vörös tér eredeti fordítás szerint egyébként „Szép teret” jelent. Az orosz nyelvben valahogy összemosódott a vörös és a szép jelentése. Ennek hosszabb etimológiáját nem tudom biztosan, de józan ésszel végiggondolva csak az a bizonyos vörösre rúzsozott gyönyörű női száj lehet az oka. J A tér egyébként tényleg szép. Számítottam rá, hogy jól fog kinézni, de ennyire lenyűgöző látványt a fotók alapján nem képzeltem magam elé. A vörös szín pedig a Kreml mellett többnyire ötágú csillag formában ültetett virágokban köszön vissza. Dolgok, amik nem változnak. Évtizedekkel a szocializmus megszűnése és a Szovjetunió felbomlása után a vörös csillag és a Lenin emlékmű még mindig mindenhol „trendi”.

Ha valaki repülővel érkezik, annak a reptéri gyorsvonat még kihagyhatatlan. Ez nem csak azért jó, mert míg a taxisok 2000 rubelt kérnek, és ide a jegy csupán 300, hanem mert lélegzetelállítóan jól néz ki. Ultra modern, gyors, kényelmes, luxus bőr ülésekkel, kilátással fél Moszkvára egészen a központig. Szóval este én is erre szállok, majd örömmel tapasztalom, hogy Sheremetyevot is fejlesztik. Az elmúlt három hónap alatt átadtak egy teljesen új terminált, új kávézókat, üzleteket, mosdókat építettek. Még a végén a repterük is EU konform lesz. J

Éjfélre Budapesten, és egy teljes hét vakáció otthon, ami család és barát látogatással telik, meg persze egy újabb követségi körrel.

És most egy héttel később ismét a Vörös téren állok, iszom a méregdrága ásványvizem és hamarosan felszállok egy vonatra Nyizsnyij Novgorod felé. Minden rendben. Újabb három hónap itt. .

2010. május 16., vasárnap

Pénzek és nyelvek

A két legszembetűnőbb dolog, ha külföldön élsz, nem forintban fizetsz, és nem magyarul beszélsz. Nézzük sorjában, amikor megérkeztem fél év India után mindent rúpiára számoltam át. Aztán rájöttem, hogy ez nagyon csalóka, most mégis Európában vagyok, és akárhogy számolom itt Ázsia után minden méregdrágának tűnik, tehát viszonyítsam az árakat inkább forinthoz. Egy rubel márciusban 6,7 Ft volt, eszembe jutott, hogyha nem is érint már a hazai belpolitika, annyit azért illene ellenőriznem, hogy a választások alatt mennyit esett vagy nőtt. Mert egy dolog biztos, ha otthon szavaznak, bármi legyen az eredmény, minden deviza árfolyam változik. Igen, most 7,3 Ft. A többi euró övezetből érkezett barátom pedig folyamatosan euróban gondolkodik. Na és akkor itt jön a kérdés a hétvégére vásárolt 200 rubeles koncertjegyem, hány rúpia, hány forint és hány euró? Néha azt érzem minden pénzem az árfolyam ingadozáson és a külföldi készpénz felvét banki költségén úszik el. Mielőtt végképp feladtam volna, elhatároztam, nem érdekel mi mennyit változik. Jelenleg Oroszországban és rubelből élek. Három hónap után pedig azt az egyszerű kérdést, hogy valami drága vagy olcsó, már el tudom dönteni szorozgatásak és osztások nélkül is. Ha valaminek rubelben van megadva az ára, az éppen megfelel.

Nyelvből még mindig az angolt használom a legtöbbet. Kiolvastam éltem első 500 oldalasnál hosszabb angol nyelvű regényét. Nem mintha ez sokat jelentene, vannak könyvek, amik alig 200 oldalasak mégis tele vannak új szavakkal, nehéz kifejezésekkel. Ez viszont csupán egy hosszú romantikus történet volt, ahol maga a sztori és a végkimenetel is több mint egyértelmű. J

Ami a legmeglepőbb, hogy az angol mellett néha a németet is használom. Végig tanultam a gimnáziumban, de borzalmasan rossz voltam belőle. Az egyetlen nyelv volt, amit nem is akartam soha igazán megtanulni, és mindig is ronda hangzásúnak tartottam. Most kiderült, hogy mégsem volt hiába a sokévi tanulás. Engem is meglepett, de íme, 10 évvel a gimi után értek németül! J A körülöttem élő osztrák, német és holland önkéntesek néha szívesebben beszélnek németül, persze udvariasan rákérdeztek, hogy nem zavar-e engem, meg ha nem értem visszaválthatnak angolra. Én meg: „Go on! I can follow the conversation.” És tényleg! Szóval kifejlesztettünk egy új nyelvet, ők németül kommunikálnak, én meg ha hozzá szeretnék szólni valamit, akkor azt inkább angolul mondom, a lényeg hogy megy a beszélgetés.

Szégyenszemre oroszul viszont még mindig nem tudok sokat. Ami megy: olvasni, borzasztó lassan, de tudok, beszélgetni, csak nagyon alap dolgokról, kicsi szókinccsel, rossz nyelvtannal, írni, ha nagyon muszáj, akkor nyomtatott betűkkel. Kedvencem az „l” betű, a legjobban pedig a „d” cirill betűs változatát utálom. Most viszont, hogy már egy kiolvasatlan angol nyelvű könyv sincs körülöttem, elhatároztam elkezdek egyet oroszul. Szerintem olvasással, kezdetben gyerekkönyvekkel, vagy egyszerű történetekkel könnyebb megtanulni egy nyelvet. Meg amúgy is szükségem van valami orosz nyelvi aktivitásra, mivel rendes nyelvóránk csak heti kétszer van. Viszont érdekes, ahogy kezdesz megtanulni egy nyelvet, pláne, ha anyanyelvi környezetben, akkor alapszókinccsel is sok dolgot le tudsz fordítani és megérteni milyen kifejezést miért és mire használnak. Kézenfekvő, hogy a „kreml” várat jelent, kicsit meglepőbb, hogy a „voda” a víz, és a „ka” az oroszban is kicsinyítő képző, vagyis a „vodka” szó szerint csupán vizecske. J A „vlagyi” messzit, távolit jelent, „vosztok” pedig keletet, tehát Vlagyivosztok maga a Távol-Kelet. Másik sajátosság, ahogy az orosz anyanyelvűek és más nyelven nem beszélő emberek viszonyulnak hozzád. Gondolkoztam rajta, hogy következő mondatnak betanulhatnám: „akkor sem tudom mit jelent ez a szó, ha ordítva mondod”, de maradjunk az udvariasságnál. Ez a rossz beidegződés, szerintem majdnem minden népben benne van. Csak halkan jegyzem meg, szerintem ahelyett, hogy ugyanazt a szót mondjuk egyre nagyobb hangerővel, jobb megoldás a szinonima használat, körülírás, vagy mutogatás.

Magyar? A magyar nyelvvel való kapcsolatom egyre inkább erre a blogra szorul. Rendesen szemtől szemben, utoljára Ferihegyen beszéltem. Még ha távolról is, de élőben az utóbbi hónapokban kizárólag a szüleimmel telefonon és skype-on. Email-en és chat-en keresztül néhány baráttal.

Kép az angyali gyerekekkel, akiknek angolt tanítok. J

2010. május 13., csütörtök

Day of Victory

Május 9-e a legnagyobb orosz nemzeti ünnep, a győzelem napja, vagyis a második világháború vége. Ráadásul idén a 65. évfordulóját ünneplik. Az egész ország már hetek óta lázban ég. Minden várost április elejétől fogva zászlók és nagy poszterek díszítenek. A TV-ben folyamatosan közvetítik, hogyan készülnek a nagy napra Moszkvától Vlagyivosztokig. Az utcán veteránok énekelnek régi háborús dalokat, és közben pénzt kérnek a turistáktól újabb vodkára, hogy legalább győzelem napjáig teljes mámorban lehessenek. Az üzletekben „háborús végi kedvezmények” vannak, az éttermek különleges menüket kínálnak, a diszkók pedig exkluzív partikra hívják a fiatalokat.

Az ünnepi ceremóniát Bettyvel és Amandine-nal nézzük végig közösen az elképesztő tömegben. Katonák menetelnek minden fellelhető díszes orosz egyenruhában. Aztán jönnek a harcászati kocsik és tankok. Délután koncertek, este tűzijáték. És mivel mindez vasárnap történik, hétfőn nem kell munkába menni, itt az a szokás, hogyha egy ünnep amúgy is munkaszünetre esik, akkor a rá következő napon nem kell dolgozni.

Oroszország amúgy továbbra is szuper. Főleg most élvezem igazán, hogy megérkezett végre a jó idő. 26C van. Elkezdték takarítani az utakat, fákat és virágokat ültetnek, a Kreml parkja tele van tulipánnal és nárcisszal, zöldül az egész város. Így újabban hétvégente piknikezni járunk a Volga partra, délutánonként kiülök néha a Kreml mellé orosz leckét írni, és felfedeztünk egy diszkót alig 10 perc sétára az új lakástól ahova beköltöztem. Péntek esténként tánc német, belga, francia, cseh, észt, olasz, holland, osztrák, lengyel, orosz és magyar módra. Így élünk mi..