Pénzek és nyelvek

A két legszembetűnőbb dolog, ha külföldön élsz, nem forintban fizetsz, és nem magyarul beszélsz. Nézzük sorjában, amikor megérkeztem fél év India után mindent rúpiára számoltam át. Aztán rájöttem, hogy ez nagyon csalóka, most mégis Európában vagyok, és akárhogy számolom itt Ázsia után minden méregdrágának tűnik, tehát viszonyítsam az árakat inkább forinthoz. Egy rubel márciusban 6,7 Ft volt, eszembe jutott, hogyha nem is érint már a hazai belpolitika, annyit azért illene ellenőriznem, hogy a választások alatt mennyit esett vagy nőtt. Mert egy dolog biztos, ha otthon szavaznak, bármi legyen az eredmény, minden deviza árfolyam változik. Igen, most 7,3 Ft. A többi euró övezetből érkezett barátom pedig folyamatosan euróban gondolkodik. Na és akkor itt jön a kérdés a hétvégére vásárolt 200 rubeles koncertjegyem, hány rúpia, hány forint és hány euró? Néha azt érzem minden pénzem az árfolyam ingadozáson és a külföldi készpénz felvét banki költségén úszik el. Mielőtt végképp feladtam volna, elhatároztam, nem érdekel mi mennyit változik. Jelenleg Oroszországban és rubelből élek. Három hónap után pedig azt az egyszerű kérdést, hogy valami drága vagy olcsó, már el tudom dönteni szorozgatásak és osztások nélkül is. Ha valaminek rubelben van megadva az ára, az éppen megfelel.

Nyelvből még mindig az angolt használom a legtöbbet. Kiolvastam éltem első 500 oldalasnál hosszabb angol nyelvű regényét. Nem mintha ez sokat jelentene, vannak könyvek, amik alig 200 oldalasak mégis tele vannak új szavakkal, nehéz kifejezésekkel. Ez viszont csupán egy hosszú romantikus történet volt, ahol maga a sztori és a végkimenetel is több mint egyértelmű. J

Ami a legmeglepőbb, hogy az angol mellett néha a németet is használom. Végig tanultam a gimnáziumban, de borzalmasan rossz voltam belőle. Az egyetlen nyelv volt, amit nem is akartam soha igazán megtanulni, és mindig is ronda hangzásúnak tartottam. Most kiderült, hogy mégsem volt hiába a sokévi tanulás. Engem is meglepett, de íme, 10 évvel a gimi után értek németül! J A körülöttem élő osztrák, német és holland önkéntesek néha szívesebben beszélnek németül, persze udvariasan rákérdeztek, hogy nem zavar-e engem, meg ha nem értem visszaválthatnak angolra. Én meg: „Go on! I can follow the conversation.” És tényleg! Szóval kifejlesztettünk egy új nyelvet, ők németül kommunikálnak, én meg ha hozzá szeretnék szólni valamit, akkor azt inkább angolul mondom, a lényeg hogy megy a beszélgetés.

Szégyenszemre oroszul viszont még mindig nem tudok sokat. Ami megy: olvasni, borzasztó lassan, de tudok, beszélgetni, csak nagyon alap dolgokról, kicsi szókinccsel, rossz nyelvtannal, írni, ha nagyon muszáj, akkor nyomtatott betűkkel. Kedvencem az „l” betű, a legjobban pedig a „d” cirill betűs változatát utálom. Most viszont, hogy már egy kiolvasatlan angol nyelvű könyv sincs körülöttem, elhatároztam elkezdek egyet oroszul. Szerintem olvasással, kezdetben gyerekkönyvekkel, vagy egyszerű történetekkel könnyebb megtanulni egy nyelvet. Meg amúgy is szükségem van valami orosz nyelvi aktivitásra, mivel rendes nyelvóránk csak heti kétszer van. Viszont érdekes, ahogy kezdesz megtanulni egy nyelvet, pláne, ha anyanyelvi környezetben, akkor alapszókinccsel is sok dolgot le tudsz fordítani és megérteni milyen kifejezést miért és mire használnak. Kézenfekvő, hogy a „kreml” várat jelent, kicsit meglepőbb, hogy a „voda” a víz, és a „ka” az oroszban is kicsinyítő képző, vagyis a „vodka” szó szerint csupán vizecske. J A „vlagyi” messzit, távolit jelent, „vosztok” pedig keletet, tehát Vlagyivosztok maga a Távol-Kelet. Másik sajátosság, ahogy az orosz anyanyelvűek és más nyelven nem beszélő emberek viszonyulnak hozzád. Gondolkoztam rajta, hogy következő mondatnak betanulhatnám: „akkor sem tudom mit jelent ez a szó, ha ordítva mondod”, de maradjunk az udvariasságnál. Ez a rossz beidegződés, szerintem majdnem minden népben benne van. Csak halkan jegyzem meg, szerintem ahelyett, hogy ugyanazt a szót mondjuk egyre nagyobb hangerővel, jobb megoldás a szinonima használat, körülírás, vagy mutogatás.

Magyar? A magyar nyelvvel való kapcsolatom egyre inkább erre a blogra szorul. Rendesen szemtől szemben, utoljára Ferihegyen beszéltem. Még ha távolról is, de élőben az utóbbi hónapokban kizárólag a szüleimmel telefonon és skype-on. Email-en és chat-en keresztül néhány baráttal.

Kép az angyali gyerekekkel, akiknek angolt tanítok. J

Day of Victory

Május 9-e a legnagyobb orosz nemzeti ünnep, a győzelem napja, vagyis a második világháború vége. Ráadásul idén a 65. évfordulóját ünneplik. Az egész ország már hetek óta lázban ég. Minden várost április elejétől fogva zászlók és nagy poszterek díszítenek. A TV-ben folyamatosan közvetítik, hogyan készülnek a nagy napra Moszkvától Vlagyivosztokig. Az utcán veteránok énekelnek régi háborús dalokat, és közben pénzt kérnek a turistáktól újabb vodkára, hogy legalább győzelem napjáig teljes mámorban lehessenek. Az üzletekben „háborús végi kedvezmények” vannak, az éttermek különleges menüket kínálnak, a diszkók pedig exkluzív partikra hívják a fiatalokat.

Az ünnepi ceremóniát Bettyvel és Amandine-nal nézzük végig közösen az elképesztő tömegben. Katonák menetelnek minden fellelhető díszes orosz egyenruhában. Aztán jönnek a harcászati kocsik és tankok. Délután koncertek, este tűzijáték. És mivel mindez vasárnap történik, hétfőn nem kell munkába menni, itt az a szokás, hogyha egy ünnep amúgy is munkaszünetre esik, akkor a rá következő napon nem kell dolgozni.

Oroszország amúgy továbbra is szuper. Főleg most élvezem igazán, hogy megérkezett végre a jó idő. 26C van. Elkezdték takarítani az utakat, fákat és virágokat ültetnek, a Kreml parkja tele van tulipánnal és nárcisszal, zöldül az egész város. Így újabban hétvégente piknikezni járunk a Volga partra, délutánonként kiülök néha a Kreml mellé orosz leckét írni, és felfedeztünk egy diszkót alig 10 perc sétára az új lakástól ahova beköltöztem. Péntek esténként tánc német, belga, francia, cseh, észt, olasz, holland, osztrák, lengyel, orosz és magyar módra. Így élünk mi..

Kazan

Végre megint utazunk! Az érzés, ami hiányzott már.

Cél: Kazan, útitárs: Thijs, eszköz: vonat, időtartam: 3 nap, értékelés: csillagos ötös. J

http://en.wikipedia.org/wiki/Kazan

Thijs eredetileg holland, a jól ismert kritérium országból (Maastricht), de Finnországban és Kanadában végezte a sulit. Folyékonyan beszél öt nyelven, ami irigylésre méltóbb, hogy szerintem már orosz nyelvből is magasabb szinten van, mint én. Nyelvek, országok ide vagy oda, most mindketten Nyizsnyijben önkénteskedünk ugyanazon a projekten, csak ő egy másik iskolában. Ami megkönnyíti az utazást, hogy 206 cm, így lehetetlen szem elől vesztenem.

Éjszakai vonatozás, olcsó jeggyel, kényelmes ággyal, barátságos útitársakkal. Az orosz vasutat tényleg csak dicsérni lehet. Kazan pedig a legszebb orosz város, amit ez idáig láttam. Tudom, én még az ex-szocialista panelrengeteget is annak látom néha, de Kazan tényleg lenyűgöző! A Volga pont úgy terül el benne, mintha tenger lenne, nagy kikötővel, szép hajókkal. A folyó egyik partját családi házak és zöld övezet jellemzi, a másikat pedig modern, futurisztikus felhőkarcolók. Kazannak rengeteg pénze van az olajból, és ez meg is látszik a városon. Tiszta utcák, virágok, elegáns főtér, csak az orosz felíratok és egy-két Lenin emlékmű emlékeztet rá, hogy még mindig Oroszországban vagyok.

A város legnagyobb nevezetessége, hogy itt található az egyetlen fehér Kreml. Muszlim város lévén a Kreml közepén hatalmas, gyönyörű mecset helyezkedik el. Mindig izgatott vagyok, ha sikerül találnom olyan mecsetet, ahova még a nőket is beengedik. Ezt a mecsetet itt bármikor, bárki ingyen látogathatja és tényleg nem érdemes kihagyni! Mecset után, ortodox templom, múzeum, séta, étterem, bár. Ismerkedés helyi fiatalokkal, akik elmesélik a város egész történetét, és másnap körbevezetnek még minden egyéb látványosságon.

A hétvégén még az időjárás is ránk mosolyog, enyhe, napos idő. Aztán hétfőn visszaérkezve és a vonatról leszállva csak arra figyelek fel, hogy fehér a karom. Igen! Havazik! Másnap olvad, most harmadnap pedig megint hétágra süt a nap! Meghülyült az időjárás Nyizsnyijben. J

Érdekességek

Kreml nem csak Moszkvában van, hanem Szentpétervár kivételével minden valamire való orosz városban.

Sokan Szentpétervárt a világ legszebb városának tartják.

Putyint minden orosz ember szereti, a nép jóakarójaként tartják számon. Azt mondják, hogy Putyin politikai szereplése alatt nőttek a fizetések, több beruházás, modernizálás történt és emelkedett az életszínvonal.

Az emelkedett életszínvonalhoz én azért hozzáteszem, miszerint létezik egy olyan mondás is, hogy Oroszországban, amitől meghalhatsz, az olcsó, ami viszont egészséges, az nagyon drága. Ez így is van. Cigi, sör, vodka, koleszterin dús hús, tojás és kenyér legalább fele vagy inkább harmad áron van az otthoniakhoz képest. Zöldség, gyümölcs, művelődési és sportolási lehetőség viszont minimum dupla ár.

A városon belüli buszközlekedés nagyon jól kiépített. A legtöbb busz inkább mikrobuszra hasonlít, 22 személyesek és a jegyet mindig felszálláskor lehet rá megváltani, az ára 14 rubel (95 Ft). A buszok sűrűn járnak, a jegyek olcsók és a bliccelés kizárt.

A közlekedés egyetlen hátránya, hogy este 10-kor minden megáll. A taxik meg elképesztően drágák. Tehát érdemes vagy nagyon rövid, este 10-ig tartó kiruccanást tervezni, vagy olyan szórakozóhelyre, házibuliba menni, ahol reggel 6-ig biztosan tart a tánc. Így az olcsó 14 rubeles első buszokkal haza is érhetünk.

Bürokratikus, nehéz és korrupt bármi, amit intézni szeretnél. Sok évvel a kommunizmus után még mindig hihetetlen merev és betarthatatlan szabályaik vannak.

EU-s állampolgárként, amennyiben nem vagy teljes állású munkavállaló valamilyen orosz cégnél, maximum 90 napra igényelhetsz vízumot. Ehhez is biztosítás, negatív AIDS teszt és meghívólevél szükséges.

A vízum abban az estben tartja meg érvényességét, ha a határátlépést követően egy héten belül bejelentkezel a helyi rendőrségnél és elvégzed a hivatalos regisztrációdat.

Én Nizsnyij Novgorodban lakom és dolgozom, tehát ide vagyok beregisztrálva. Amennyiben 3 munkanapnál többet szeretnék eltölteni a városon kívül, ahhoz újabb hivatalos papírok szükségesek. Meg kell adnom a pontos dátumokat és útvonalat, mikor és hova szeretnék utazni, plusz legalább egy indoklást. Nem tudom, vajon hányszor kell majd leírnom a fél év alatt, „nagyon érdekel Oroszország és az orosz kultúra”.

Ami még érdekesebb, hogy ezek a szabályok nem csak a külföldiekre vonatkoznak, hanem néhány esetben az orosz állampolgárokra is. Ha valaki egy vidéki városból szeretne hosszabb időre Moszkvába felutazni és ott hivatalos dolgokat intézni vagy bármiféle pénzügyi tranzakciót lebonyolítani, akkor ugyanúgy ki kell töltenie a regisztrációs papírokat.

Persze van olyan, hogy nem kell semmit kitölteni, csak néhány rubelt a megfelelő zsebbe tenni. Isten hozott a korrupció fellegvárában!

Ha rendőrt látsz, ne gondold azt, hogy biztonságban vagy. Sokkal jobb, ha inkább utcai járókelőktől kérsz segítséget.

A földszint szót nem ismerik, minden rögtön az első emelettel kezdődik.

Fordítva mutatják a számokat. Kisujjal kezdik és mindig a behajlított ujj számít.

Az orosz nők négy legfontosabb tartozéka: magas sarkú, körömlakk, szemfesték és szájfény. A férfiak viszont nem adnak igazán a megjelenésükre, talán ezért is van, hogy a mai fiatal orosz lányok többsége külföldi férjet szeretne magának.

Nem beszélnek idegen nyelveket.

Mindezek ellenére, szeretem ezt az országot és nagyon jól érzem magam. Egy-két alapszabály megtanulása, megértése után minden sima ügy. Alap orosz nyelvtudással, esetleg egy szótárral, vagy kézzel-lábbal mutogatással már el lehet boldogulni. Főként a fiatalok nyitottak a külföldiekre és szívesen útba igazítanak. Az ország pedig gyönyörű, rengeteg látnivalóval, és még ezernyi érdekességgel.

Víz, víz, tiszta víz

Minél többet vagyok távol a jó minőségű budapesti csapvíztől, annál jobban értékelem.

A legnagyobb újdonságként ért, hogy Oroszországban a csapvíz nem jó. Több mint egy hónapja iszom ezt a vizet, és idáig fogalmam sem volt róla, hogy ezt rajtam kívül senki sem teszi.. Szóval a víz itt nem iható, ráadásul a kollegák még arra is megesküsznek, hogy ők ezzel a vízzel még teát se főznek, vagy fogat se mosnak, a moszkvai víz pedig szerintük egyenesen „halálos”.

Elgondolkodtam rajta, vajon rajtam kívül ez tényleg mindenkinek egyértelmű? És ha ilyen veszélyes miért nem szóltak eddig? Nekem India után csak az járt az eszemben, hogy most ismét Európában vagyok. Másrészt Indiában – vagy más nem ivóvizes országokban – majd minden csap felett szerepel a nem ivóvíz tábla, a nagy 10-20 literes ásványvizes palackokat pedig fillérekért árulják minden sarkon. Itt viszont nem láttam még másfél literesnél nagyobb kiszerelésű vizet, se ezeket tömegével cipelő embereket. Honnan szerzik akkor azt a sok vizet, ami még mosakodáshoz és főzéshez is elég? Annyi kiderült, hogy néhány házban saját víztisztító rendszer működik, a többit komolyan nem tudom.

Nem szeretnék eljutni, a „hogy hívnak?” és „ittál-e már orosz csapvizet?” bemutatkozó formuláig, de egyre jobban ehhez közelítek. J Nem reprezentatív felmérésem szerint a megkérdezettek 100%-a valóban nem iszik a csapból.

Eldöntöttem, hogy ezentúl nagyon adok a tisztasági és higiéniás dolgokra, többet nem iszom én se a csapból, de felforralás után teának vagy levesnek szerintem kiváló.

Kezdem azt érezni, hogy olyan a testem, mintha vasból lenne. Mindegy, hogy napokat töltök koszos vonatokon, fűszeres indiai ételeket eszem, vagy szennyezett orosz vizet iszom, 40C-os dél-indiai forróságban, vagy -20C-os orosz télben vagyok, egyszerűen majd ki csattanok az egészségtől! Az elmúlt év alatt mindössze tavaly Indiában a monszun alatt küszködtem egy háromnapos megfázással, ezen kívül semmi betegséget nem kaptam el sehol. Szerencsés vagyok és remélem ez így is marad. Egyébként ehhez szerintem a szerencsén és a „vas” testen kívül két dolog kell. Legyél vegetáriánus – az indiai húsételekre, és az orosz piacok melletti hamburgeresekre se vállalnék garanciát – és bátor, eltökélt, hogy az a furcsa valami, amit megeszel/megiszol/megérintesz biztosan jót tesz neked. J